Úgy néz ki, hogy talán, esetleg, ha a baloldalnak különös szerencséje lesz, és valami gerincféle is növekszik benne, véget érhet a kaszting-háború - bár az abban részvevők következetessége és megbízhatósága dolgában mostanában néha ok bukkan föl a gyanakvásra.
Ki kell mondani, hogy az, amit az úgynevezett baloldal - vagyis annak pártjai ebben e választási évben műveltek, annyira szánalmas volt, hogy a legközelebbi időben össze kell ülni - akár hivatásos vitavezetők segítségével - és belső egyezményeket kell hozni, hogy ez soha többé ne forduljon elő. Nem azért, mert a pártokat, pláne azok vezetőit féltjük, hanem magunknak nem engedhetjük meg, hogy a jobboldal harsogó röhögése áradjon ránk az ország minden szegletéből. Szégyenünket nem enyhíti az, hogy a jobboldal meg minden képzeletet fölülmúlóan undorító módon viselkedik, él vissza a "kétharmadával", meg azzal, hogy komolyan vehető, mozgósításra alkalmas baloldal híján azt csinál az ország behülyült népével, amit akar.
Olyan kötelező érvényű szabályokat kellene hozni, miszerint például az összefogásos jelölés határideje a választás előtt fél év, és aki addigra nem tudja eldönteni, hogy kiket indít, az ne induljon, és arra ne is szavazzon senki. Mert aki nem képes azzal megtisztelni a népet, hogy időben megismerhetővé teszi a jelöltjeit - mert csakugyan keres és talál jelölteket, és munkát fektet az egyeztetésbe -, az nem alkalmas arra, hogy képviselőket, pláne főpolgármestert állítson. Ugyanez vonatkozik a programalkotásra is: akinek nincs megismerhető programja, az ne induljon választáson, mert ez a választás, a demokrácia megcsúfolása. Akkor is, ha Fidesz szavazói ezt eltűrik, vagy netán a programtalanságot valami vicces-trükkös tréfának fogadják el. (Talán már látják, hogy ez hova vezet.)
Valamit tenni kell annak érdekében, hogy az önkormányzati választásokig hátralevő hetekben legalább abban bízzanak a választó népek, hogy a baloldal a kisebbik rossz, elhülyülése pedig átmeneti jellegű.
Ehhez talán a lelkünk mélyén meg kell lelnünk a demokráciára való hajlamot, mert ez lehetne az első lépés ahhoz, hogy visszanyerjük a méltóságunkat.
