Jól emlékszem arra a napra, amikor Bajnai Gordon akkori miniszterelnök 2010 őszén a Parlament épületében bejelentette, hogy Andor Lászlót jelöli uniós biztosnak. A bejelentés formája azt jelezte, hogy a jelölés, a jelölt és a biztosi poszt egyaránt fontos a magyar kormány és vezetője számára. Ehhez képest igencsak meglepő volt az a mód, ahogy most Orbán Viktor miniszterelnök helyett csak a jelölt, Navracsics Tibor jelentette be a maga jelölését. Mégpedig twitteren és angol nyelven.
Mindezt kétféleképp lehet értelmezni. Vagy úgy, hogy a jelölés teljesen érdektelen a miniszterelnök számára, aláírta az eléje tett levelet, de ezen túl semmilyen jelentőséget sem tulajdonít neki. De jelentheti azt is, hogy egyáltalán nem biztos Navrasics Tibor EU-biztosi megválasztásában, s nem szeretné, ha a várható kudarc az ő nevéhez kötődne. S bár a magyar közéletben is elterjedt már a facebookon való politikai üzengetés, arra még nem volt példa, hogy egy fontos kormányzati döntés először angol nyelven és twitteren jusson el a nyilvánossághoz.
Ami Navracsics biztosi esélyeit illeti, azok valóban nem túlságosan fényesek. Maga a jelölt úgy nyilatkozott, hogy bízik Jean-Claude Juncker bizottsági elnök nagylelkűségében, abban, hogy Juncker nem áll kicsinyes bosszút azért, mert Orbán Viktor ellene szavazott az Európai Tanácsban. Mivel maga Orbán Viktor egy korábbi, vélt sérelemre hivatkozva ellenezte Juncker jelölését, ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy Navracsics szerint Juncker nem olyan kicsinyes, bosszúálló ember, mint Orbán.
Ebben Navracsics Tibornak feltehetően igaza van, értékeljük az őszinteségét. A biztos-jelölteknek azonban nemcsak a bizottsági elnök, hanem az Európai Parlament jóváhagyását is el kell nyernie. (Az Európai Parlament szerepét egyébként már Juncker jelölésénél is lebecsülték Orbánék, sőt, néhány progresszív magyar újság és hírportál is, de aztán gyorsan kiderült, hogy az EP-képviselők akaratával szemben nem is érdemes jelöltet állítani.) Ez egyáltalán nem lesz olyan könnyű.
Navracsics Tibor igazságügy miniszteri ténykedéséhez olyan döntések fűződnek, mint a 2010 előtti alkotmányosság felszámolása, a parlamenti vita nélküli, rapid törvénykezés és az azeri "baltás gyilkos" szabadon engedése. Bár ez utóbbi látszólag egyszeri és egyéni döntés volt, mégis égbekiáltó sérelem nemcsak Örményország, hanem a világ örmény közössége számára is. És míg az alkotmányosság, alaptörvény, kétharmados többség körüli vitákat fideszes módra lehet csűrni-csavarni, ez a döntés nemzetközi porondon védhetetlen, az esetleges magyarázgatása csak tovább növeli az ellenszenvet és a felháborodást.
Navracsics egyik hajdani tanítványa arról próbált meggyőzni, hogy egykori kedvenc oktatója nyilván maga sem örült ennek a döntésnek, de kénytelen volt engedni Orbán Viktor utasításának. Erről az jut eszembe, hogy Kósáné Kovács Magda annak idején milyen elegánsan mondott le a miniszteri posztról és a vele járó kedvezményekről, amikor nem értett egyet az akkori miniszterelnök egy, a baltás gyilkos elengedésénél sokkal kevésbé problematikus döntésével. A brit külügyi államtitkár (angolul miniszternek mondják) pedig a napokban mondott le azért, mert ellenezte kormánya szerinte elfogultan Izrael-barát politikáját a gázai konfliktus idején. Az egész magyar közélet lezüllését jelzi, ha ma már elképzelhetetlennek számít, hogy valaki erkölcsi okokból lemondjon egy magas és jól jövedelmező posztról.
Navracsics Tibor biztosi kinevezését azonban a legnagyobb veszély abból az irányból fenyegeti, amelyről ő bizonyosan nem tehet. A férfinemhez való tartozása miatt. Az Európai Zöldek már most arra szólították fel Jean-Claude Junckert, hogy küldje vissza a jelöléseket azoknak a kormányoknak, amelyek nem nőt jelöltek. A huszonnégy eddig jelölő országból csak kettő, Csehország és Svédország jelölt nőt (Szlovénia több jelöltet nevezett, köztük van nő is), és szinte bizonyos, hogy az Európai Parlament ezt így nem fogja megszavazni. Juncker maga is jelezte, hogy legalább tíz nőt szeretne látni a biztosi kollégiumában. Így a mostani jelöltek egy részéből nem lesz biztos, és részint az EP, részint a kormányok elszánásán múlik, hogy ki marad állva a férfi jelöltek közül.
A jelölt visszautasításának "hard" eszköze mellett egy "soft" megoldás is Juncker rendelkezésére áll, jobb szakterületet és alelnöki stallumot ígérve annak, aki nőt jelöl. Paradox módon azonban Orbán Viktort és jelöltjét ez nem motiválja. Navracsics ugyanis eleve azt a bővítési tárcát kérte magának, amely meglehetősen súlytalannak ígérkezik. Juncker már elnökjelölti kampányában bejelentette, hogy új tagállam felvételére a következő öt esztendőben nem lehet számítani. A bővítési folyamat így legfeljebb az egyes ország-dossziék időnkénti leporolását és a kötelező protokolláris teendők kipipálását jelenti. Orbánék nyilván arra számítanak, hogy ha ilyen keveset kérnek, s alelnöki posztról még álmodni sem mernek, akkor a fal mellett besurranhat a jelöltjük. Szerintem ez is kétséges, s ahogy Juncker megválasztása esetén, most is súlyos hiba lenne lebecsülni az Európai Parlament megnövekedett erejét.
