film;Goda Krisztina;fiatalok;gárdisták;

Goda Krisztina rendező és Babos Tamás operatőr állítják be véglegesen a jelenetet FOTÓK: SZALMÁS PÉTER

- Esős kórkép napjaink társadalmáról

Június eleje óta forog Goda Krisztina legújabb alkotása, a "gárdafilmként" is jellemezhető Veszettek. Egy vidéki magyar kisvárosban egy testvérpár lép az önbíráskodás útjára, de hogy miképpen jutnak erre a pontra, azt csak, legkorábban tavasszal láthatjuk. A nagyközönség előtt kevéssé ismert fiatal tehetségek, Klem Viktor és ifj. Vidnyánszky Attila főszereplésével, valamint a Filmalap csaknem 700 milliójából forgó film izgalmas forgatásán jártunk.

Az eső gyakorlatilag épp akkor ered el, amikor a fahrtsín végre a helyére kerül, a stáb és a színészek is készek a jelenetre, és a rendezőasszisztens is verbális jelzőrakétát lő "próba! ez most csak próba lesz!" felkiáltással. Semmi baj nincs, a lendület nem torpan meg, "egy esernyőt kérek akkor a színművészek fölé", és a parkolóban kabátban, sapkában, láthatóan őszi szerelésben ácsorgó négy fiatalt rögtön két ernyő alá dugják. A késő este forgó jelenet hiába játszódik októberben, a vízpettyek esetleges offenzív támadását az alulexponálás sem tudja elrejteni a ruhákról. A parkoló egy diszkóhoz tartozik, ahová a bejáratnál vörösen izzó nagy "isco" felirat hívja a négy színészt - a "D" stílusos villódzásával -, és ahogy az eső alábbhagy, mehet a próba: intenek a "háttérnek" - jelesül két fiatal statisztának -, hogy elkezdhetnek sétálni, megtöltendő a háttér egyhangú kopárságát, majd a színészeknek is. Laza, viccelődő diskurzus hallik, ahogy irányt vesznek a bejárat felé.

A fenti jelenet Goda Krisztina rendező legújabb filmjéhez készül. A Veszettek negyvennegyedik forgatási napján járunk, ami már így is szokatlanul hosszúnak tűnik a magyar játékfilmek szokott forgatási idejéhez képest, de még egy teljes hónap hátra is van - szó sincs csúszásról, csak rengeteg a jelenet. A stábtagok rutinosan kerülnek ki minket, mintha éppen nem húsz-harminc sosem látott ember téblábolna köztük. "- Na, mi újság van? - Semmi különös. Sajtónap van..." - csípünk el egy néhány szót a forgatás előtt. "Sajtónap? Na ne b.....!" - jön a meglepett válasz.

A folm minden kockája masszív tömbnek ígérkezik, hiszen Goda és a forgatókönyvíró Divinyi Réka izgalmas anyaghoz, Czető Bernát László szikár fejszecsapásához, a Kakukk című kisregényéhez nyúltak: egy fiatal testvérpár, Joci és Máté története egy fiktív vidéki kisvárosban játszódik, ahol az új rendőrkapitány felkarolja a kallódó csibészeket, de amint fekete ruhát öltenek, tarra borotválják a fejüket, egyértelművé válik a párhuzam a beteg magyar valósággal. (Az alkotók mindegyike valamiért kiemel európai példákat is.) Kálomista Gábor producer tehát a Marian Cozma-gyilkosságra demagógan reflektáló Szíven szúrt ország után ismét kényes témát ölel magához.

Aki pedig olvasta, nem tud nem a Magyar Gárdára, vagy más önbíráskodó, frusztráltan rendpárti szerveződésre - mint a műben szerepel, "védegyletre" - asszociálni; ebben az értelemben ez "gárdafilm" lesz, ám szociológiai érveket is ígér a rendező, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, vajon elegendő-e a szegénységből fakadó elkeseredés, a mindenkori hatalom impotenciája feletti düh a másokkal szemben érzett gyűlölethez, vagy sokkal inkább személyes gyermekkori és családi élmények, összetett belső gyötrődések adnak alapot a szélsőségekre. A közeg. És mindez együtt: mindenki egy történet. A film jelentős része vidéki helyszíneken forog, Kazincbarcikán, Ózdon és Várpalotán játszódik, és csak néhány felvételnek ad otthont Budapest, azaz Mátyásföld, az egykori Ikarus gyár területe, a legendás Művelődési Ház, ahová a sajtónak is betekintést engedett a rendező - éppen a névnapján - a monstre munkába. A retro szellemtanya penészes barnasága tökéletes díszlet, miként a benne lévő, hol lepukkant konditeremnek, hol rendőrörsnek, vagy éppen a diszkónak átrendezett termek is. Az örs hangulata nagyon eltalált: a falakon nyomasztó felhívások a tanyavilágban szaporodó gyilkosságokról, nyomasztóan pontos fekete fantomképek, helyszínelés fotói, ventillátorok, mocskos kávéspoharak.

Ahogyan az idősebb és vagányabb fivért, Jocit alakító Klem Viktor beavat karaktereik előéletébe, apjuk elvesztése lökte őket a rendpártiság irányába. És hogy onnantól milyen példákat kapnak, egyáltalán milyen mintákat fogadnak el, már egy alapos oral history témája. Mérgezett pengeél az életük. A jámborabb öccs szerepe élete első nagyvásznas lehetőségeként ifj. Vidnyánszky Attilának jutott, s ő visszafogottan, kissé rezignáltan araszol a parkolós jelenetben, különben tudósítónkkal elég határozottan érezteti, milyen fontos számára, hogy színpadon töltött évei után, 23 évesen filmen is bizonyíthasson. Édesapja nem jön a forgatásra, mint nevetve mondja, "ez az én munkám", neki pedig van egy másik, amúgy a forgatás - bár már egy éve kemény fizikai felkészülés, egy speciális fülöp-szigeteki harcmodor elsajátítása előzte meg - számára olyan, mintha egy nagy "nyári táborban" lenne.
- Akkor ezt most nem vesszük fel? - kérdi valaki, megint a parkolóban.
- De, fölvesszük - vágja rá az ötödik próba után az asszisztens kérdésére valamelyik stábtag, de az eső újra esik. A színészek haját, azaz parókáját újra el kell rendezni, hiszen a valóságban már teljesen kopaszok, csak ó sors - a jelenet korábban játszódik. A sminkeseknek másfél órájába telt, mire a fejfedőt szálanként összerakták.

Goda Kriszta olyan könnyedséggel tűnik fel a díszlet változó pontjain, hogy az embernek az a benyomása, teleportál, vagy lebeg. A rendező vált néhány mondatot a színészekkel - ketten közülük egyébként éppen Klem és ifj. Vidnyánszky -, aztán visszalibeg rendezői sátrába, ahol az eseményeket Babos Tamás operatőr szemével követheti. Goda rendkívül precíz, láthatóan nyugodt rendező, és ez a stáb határozottságából tűnik ki a legjobban. Senki nem kérdez, mert nincs mit, mindenki tudja a feladatát. Ha a rendező új ötletet oszt meg, legközelebb már minden és mindenki ahhoz igazodik. Felesleges szócséplés, brainstorming itt már nincs. Legutóbbi nagyjátékfilmje - amit ugyancsak Divinyivel írt -, a Kaméleon óta hat év telt el, de mintha csak tegnap lett volna. Hidegvérű nyugalma alatt erős szenvedély van, amit különösen a próba és felvétel közelgő perceiben mutat meg, amikor a stábtagok már idegesek, ezért merészebbek is. "Ebben a cipőben nem tudok menni" - derül ki az utolsó pillanatokban. Goda azonban a felvételek közben nyugalmat sugároz - teljesen profi.

"Akkor ez most már felvétel lesz!" - kiáltja az asszisztens, "ha azt mondja Tamás, hogy jó az ég, akkor jó", és tényleg, jön a csapó, forog a kamera. Pedig van stábtag, aki már négy órája nem tudott elmenni vécére. De a háttérben a statisztapár elindul, majd lassan, hanyag eleganciával a négy színész is. A dramaturgia árulkodó: belépnek a diszkóba, ahol hamarosan valami baj lesz. "Na, kinél van a zsé?" - kérdezi Klem, azaz Joci, tekintetét Mátéra célozva. "Miért néztek így rám?" - értetlenkedik az öccs, és még szófoszlányokat lehet elcsípni arról, hogy "így a korrekt", aztán az előterébe érnek, a bejárathoz.

Ám ahogy egyre vaskosabban kopog az eső, úgy lesz egyre biztosabb, hogy további felvételeket ma már nem látunk. Valamivel izgalmasabb lett volna előző nap érkezni, a beszédes "tömegverekedés" jelenetre. Hogy végül hogyan verték péppé ifj. Vidnyánszky Attilát - ahogyan arról a sminkes kocsiban elcsípett véres fotók árulkodnak -, az csak jövőre, legkorábban tavasszal derülhet ki.

                                                    Alapos felkészülés
A Magyar Nemzeti Filmalap 693 millió forintjából forgó Veszettek előkészítése három éve kezdődött, amikor elkezdték keresni a szereplőket. (Ifj. Vidnyányszky Attilla máris "védekezni" kényszerült a sajtóban, hiszen édesapját Kálomista producer barátjaként is azonosítják, de mint a fiatal színész elmondta, nem volt szükség ilyen kapcsolatra, mert casting útján került a filmbe.) Goda és Divinyi még a forgatókönyv megírása előtt fiatalkorúak börtönébe, cigánytelepekre látogattak. A forgatásokon vettek fel pár jelenetet az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben, a Kozma utcai fegyház és börtön épületében is, ahol egy működő szárnyban forgathattak.
A terepmunka a viszonyítási pontok meghatározása miatt volt szükséges a rendező szerint, aki szereplőit nem tartja klasszikus értelemben bűnözőnek, hanem inkább "sármos csibészeknek, akik már a bűnözés határán állnak". Ez egyébként negyedik közös munkájuk, a Csak szex és más semmit, a Szabadság, szerelem és a Kaméleon után. Bár a Veszettek hangvétele alapvetően eltér a korábbi könnyed filmektől, összetett, egyszerre drámai és humoros darabak ígérkezik, az operatőr szerint pedig nagy hangsúlyt fektetnek az akciókra is, lesz autós üldözés, verekedés, égő ház. Magyar filmben nem gyakori, hogy egy 10 hónapos mozgás-felkészítés előzze meg a felvételeket: hat főszereplő is a Fülöp-szigeteki Eskrima Kali harcművészetet tanulta meg, hetente háromszor, napi három óra edzéssel.
Klem és ifj. Vidnyánszky mellett - a karizmatikus rendőrkapitány szerepében - Fenyő Ivánt látható majd, és a további szerepekben többek között Györgyi Annát, Molnár Piroskát, Nyári Oszkárt, Törőcsik Franciskát, Bán Bálintot, Béli Ádámot és Fritz Attilát láthatják a nézők.

Egy szürke, kopottas tűzfalnál kevesebb lehangoló látvány létezik. Budapest VII. kerülete pedig tele van ütött-kopott tűzfalakkal, így nem csoda ha nincs feldobva az ember egy-egy séta után. De ez kezd megváltozni. A Neopaint névre hallgató lelkes és kreatív festőcsapat ugyanis a kerület tűzfalait "új ruhába" öltözteti, feldíszíti őket. Budapest egészét pedig már tizennyolc tűzfalra és más helyekre festett "városi freskóval" ajándékozták meg.