Az Oroszországgal szemben meghozott szankciókon kívül az Európai Unió egy sor olyan döntést hozott, amellyel a Krím-félsziget és Szevasztopol gazdaságát igyekszik megrendíteni. Megtiltották az európai vállalatoknak, hogy beruházzanak az infrastruktúrába, a közlekedésbe, az energetikába és a telekommunikációba. Tilos az olaj, a gáz és az ásványkincsek feltárása, kitermelése. Nem kereskedhetnek megannyi olyan eszközzel, berendezéssel, amelyek nélkülözhetetlenek a régió számára. Nem adhatnak hitelt, és biztosítási szolgáltatásokat sem nyújthatnak.
Mindezért nemcsak az oroszok fizetnek nagy árat. A német cégek, köztük az olajipari berendezések szállításától megfosztott Siemens a kárvallottja mindennek. De a francia és az amerikai vállalatokat is sújtják az intézkedések.
Kétségessé vált, hogy sikerül e létrehozni a Krím saját energiaellátási rendszerét. Ez különösen sebezhetővé teszi a félszigetet, hiszen az elektromosság 80 százaléka Ukrajnából érkezik. Ellehetetlenült a Krím legnagyobb olaj és gáz vállalata, amely az Egyesült Államok és az Európai Unió tilalmi listájára került. A mélytengeri kontinentális talapzaton végzett fúrásokhoz elengedhetetlenül szükséges a nyugati technológia. Márpedig ezentúl nem juthatnak hozzá.
Mindeközben a Krímnek élnie kell. Csakhogy egyre nagyobb akadályokat gördítenek az elé, hogy élni tudjon. Az Expert Online orosz hírportál átfogó elemzéséből kiderül, hogy az első negyedévben több mint 20 százalékkal visszaesett a félsziget exportja, és ez csak növekedni fog az után, hogy az Európai Unió megtiltotta a krími árucikkek behozatalát. Nemcsak a tilalom, hanem az átmeneti időszak jogbizonytalansága is növeli a zűrzavart. Egyelőre csak az orosz cégek közbeiktatásával folyik kereskedés a külfölddel, ez viszont feltornázza az árakat. A nagy vesztesek közé tartozik a "Zaliv" hajógyár, amely korábban norvég megrendelésekre dolgozott.
Szevasztopolban ráadásul infrastrukturális okai is vannak az export visszaesésének. Április óta nem működik a vámhivatal, a bankok, a vasút. Ukrajna nem biztosít vagonokat az államosított krími vasútnak. A szállítás teljes mértékben ellehetetlenült. A szevasztopoli kikötőkben nem rakodják be az Ukrajnának és más országoknak szánt gabonát. Majdnem leállt a hajójavító üzem, miután egy sor külföldi társaság többé nem veszi igénybe a szolgáltatásait, nehogy szembekerüljön az odesszai kikötő hatóságaival. A közelmúltban az ukránok nem engedtek be az odesszai kikötőbe egy török kereskedelmi hajót, mert azon Szevasztopolban hajtottak végre javításokat.
Félő, hogy a krími kikötőket az ENSZ veszélyeseknek minősíti, ebben az esetben viszont el fogják kerülni a külföldi hajók.
Függetlenül a szankcióktól, nincs annyi pénz, amelyből Moszkva fedezhetné a krímieknek tett ígéreteit. Csak az önálló energiaellátás megteremtése 177 milliárd rubeles beruházást igényelne. Hatalmas összegeket emésztene fel a fizetések, a nyugdíjak és a különféle juttatások felemelése. Ezen a téren már történtek lépések. Megemelték a tanárok és a rendőrök fizetését. A tanárok átlagban 35-40.000, a rendőrök 60-65.000 rubelt kapnak.
Bár a turizmus megszervezése tűnt a legkevésbé nehéz feladatnak, mára kiderült, hogy ez is nehezen járható út: harmadával kevesebb turista érkezett idén a Krímbe, mint egy évvel korábban. Június végéig mindössze valamivel több mint egymillió turista kereste fel. Legjobb esetben is le kell idén mondaniuk a látogatók feléről. A szezonra felvett hitelek visszafizetése nagy nehézségekbe ütközik. Abban reménykednek, hogy jövőre az oroszok érdeklődése ellensúlyozhatja a külföldi turisták elmaradását.
Az infrastruktúra rendbehozatala öt éves távlatban több-százmilliárd rubelbe kerülne, ma már irreálisnak tekintik, hogy ezt a pénzt elő tudják teremteni. Az utak építési terveit még el sem készítették, pályázatot ki sem írtak. Amit azonban semmiképpen nem tudnak megkerülni, az a félszigetet az orosz szárazfölddel összekötő híd megépítése a Kercsi-tengerszoroson keresztül. Ez önmagában 247 milliárd rubeles kiadás. Korábban nyugati befektetőkre számítottak, ma már csak a kínaiak és a dél-koreaiak jöhetnek szóba. Egyelőre vágy marad az is, hogy a Moszkvából délre vezető tervezett gyorsforgalmi vasúti összeköttetést meghosszabbítják a Krímig.
Nagy kérdés mi valósulhat meg a vízellátási, hulladék-felhasználási, egészségügyi tervekből, az óvodák, iskolák rekonstrukciójából. Politikai kérdéssé válhat a krími tatárok településeinek újjáépítése, annak esetleges elmaradása.
Egyelőre azzal számolnak, hogy 2020-ig 620 milliárd rubelt fektetnek a térség gazdaságába, ebből idén és jövőre 260 milliárdot. Ez még csak elképzelés, a valóság azonban a félsziget költségvetésében keletkezett óriási hiány, amiben közrejátszik, hogy a csatlakozás előtt a Krím nagyvállalatai Ukrajnának adóztak.
A sok rossz hír között akad egy reménykeltő is. Igaz, ezt cáfolják, a cáfolatok ellenére azonban még igaz is lehet. A brit The Independent című napilap állítása szerint Vlagyimir Putyin és Angela Merkel hónapok óta titokban tárgyal egy béke-megállapodás lehetőségéről. Az orosz elnök és a német kancellár alkuja állítólag arra épül, hogy elfogadtatják a világgal a Krím orosz bekebelezését, Ukrajna pedig lemond a NATO-hoz való csatlakozás tervéről. Cserébe azért, hogy Moszkva nem támogatja többé az ukrán szakadárokat, biztosítja a gázellátás zavartalanságát, tudomásul veszi Kijev és az EU szabadkereskedelmi megállapodását, sőt egymilliárd dolláros pénzügyi csomaggal térítené meg az ukránok veszteségét, ami azért keletkezett, mert elmaradt a bérleti díj kifizetése az orosz flotta krími állomásoztatásáért. Bár hivatalosan cáfolták a közlést, akár igaz ez a hír, akár nem, a kompromisszum útja valahol ezeknek a kérdéseknek a mentén körvonalazódhat csak. Diktátummal már egyik fél sem képes akaratát rákényszeríteni a másikra.
