Az évfordulóra Jan Komasa lengyel rendező két filmet is készített: egy dokumentumfilmet és egy fikciós alkotást. Az első a korabeli fekete-fehér filmek nyomán készült, amelyeket a náci megszállók elleni lengyel felkelők két hónapos harca során forgattak. Az eredeti felvételeket digitalizálták, színessé alakították át és zenét komponáltak hozzájuk. „Ezeken a felvételeken látjuk az igazi felkelőket, azt, hogy milyenek voltak és hogyan éreztek – mondta a bemutatón Jan Oldakowski, a Varsói Felkelés Múzeumának igazgatója – Látunk valóságos sebesülteket, de boldog embereket is.”
A varsói felkelés alig másfél évvel azután tört ki, hogy 1943. májusában leverték a lengyel fővárosban a gettó felkelését. Aki túlélte a mészárlást, azt deportálták. Az 1944. augusztusi felkelés hasonlóan szörnyű véget ért: több mint 200 ezren pusztultak el a harcok során, leverése után Hitler elrendelte Varsó porig rombolását. A felkelés a II. világháború egyik legsötétebb ügye: miután az antikommunista lengyel Honi Hadsereg robbantotta ki, a szovjet csapatok, amelyek Varsó kapujában álltak, nem segítettek a harcolóknak.
A város 44 című alkotásban 3 és fél ezren működtek közre, a film költségvetése több mint 9,5 millió euró volt, a speciális vizuális effektusokról a hollywoodi Richard Bain gondoskodott. A film bemutatóját a varsói nemzeti stadionban tartják több tízezer ember előtt a felkelés évfordulója alkalmából rendezett ünnepi hét közepén.
A varsói felkelés már többször megihlette a filmeseket. A leghíresebb Andrzej Wajda 1957-ben készült drámai filmje, a Csatorna, amely a megmaradt felkelők utolsó napjait mutatja be.