A vár szégyene, az utolsó háborús seb - ilyen jelzőket akasztottak a Dísz térnél álló épületcsonk, az egykori Honvéd Főparancsnokság épületére. A XIX. század végén, Kallina Mór tervei alapján épült Honvéd Főparancsnokság négyemeletes, neoreneszánsz stílusú épülete a második világháború végén súlyos károkat szenvedett, de meg lehetett volna menteni.
A Várkertbazár első nagy kiállítása egy Csontváry tárlat lett volna, aminek már meg is kellett volna nyílnia. Ezt szintén Gulyás Gábor rendezte volna. Ám kiderült, hogy a Várkertbazár múzeumi helyiségei alkalmatlanok Csontváry monumentális képeinek befogadására. Azok nélkül pedig a tárlat nem adott volna átfogó képet a festő működéséről. Úgy tudjuk, várhatóan mégis megvalósul a Csontváry-kiállítás, méghozzá a művész nagyméretű képeivel egyetemben. Ugyanis lehetőség nyílt rá, hogy a nagy belső terekkel rendelkező föld alatti rendezvénytérben valósul meg a kiállítás. A történet rávilágít arra, hogy a Várkertbazár északi és déli oldalát lezáró testőrpaloták - amik valójában tipikus pesti gangos bérházak - szinte alkalmatlanok komoly kiállítások befogadására.
A sérült kupolát és felső emeleteket azonban lebontották, mert az akkori álláspont szerint a vár együtteséhez nem illő magas, sérült épületeket kétemeletesre vissza kellett bontani. A homlokzaton több mint fél évszázadon át a lövésnyomok is láthatóak voltak.
Az épület felújítására az elmúlt évtizedekben számtalan ötlet született, ám a tényleges munka nem indult el. Hiába nyerte meg Kis Péter terve az építészeti pályázatot, a lebegő rózsaszín tető megépítésétől - ami egykori rom voltát is szimbolizálta volna - a politikusok visszariadtak. Pedig uniós támogatás is volt a felújításra, mintegy 10 milliárd forint.
Igaz, megnyugtató funkciót akkor sem sikerült találni az épületnek. Az I. kerület fideszes vezetése sokat tett azért, hogy a Honvéd Főparancsnokság épületének
rekonstrukcióját, a Várkertbazárhoz hasonlóan ne tudja elkezdeni a szocialista kormányzat. A második Orbán-kormány idején a kerület aztán lelkesen támogatta a kabinet elképzeléseit.
Az eredetileg tervezetthez képest fél éves késéssel, a korábban kalkulált 700 millió helyett 850 millió költségvetési forintból elkészült az épület rekonstrukciója. A felújítás során kicserélték a teljes gránitlábazatot, eltűntek az 1944-1945-ös, majd 1956-os belövésnyomok a homlokzatról, az eredetileg körben látható hatvannégy vármegye címereiből a megmaradt 25-öt szintén helyreállították és visszahelyezték.
Megújultak a vaskapuk, felújították a díszterem és a lépcsőház stukkóit, kandelábereit és szobrait. Csak a földszinti dísztermet és a lépcsőház egy részét állították helyre eredeti formájában, a többi helyiségben - utalva az épület torzó voltára is - csiszolt beton és nyers tégla felületeket alakítottak ki.
A hasznosítást illetően sok még a kérdőjel. A volt Honvéd Főparancsnokság épületének nyitó tárlatán különleges Zsolnay-kerámiák lesznek láthatóak jórészt a pécsi Janus Pannonius Múzeum és egy magángyűjtemény anyagából, melyet Gulyás Gábor, a Műcsarnok egykori igazgatója rendezett. A kiállítás év végéig lesz látható. Ugyanakkor a 3300 négyzetméter alapterületű épület hasznosításával kapcsolatban sok még a nyitott kérdés.
Egyelőre nem lesz önálló menedzsmentje az épületnek, nem lesz önálló intézmény, hanem a Várgondnokság kezeli azt. Így természetesen a további kiállítási programjáról sem tudni semmit. Sárváry István, a Miniszterelnökség kiemelt kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára elmondta, hogy azt remélik, hogy az épület önfenntartó lesz, bár arról nem esett szó, hogy milyen bevételekre számítanak.
Sárváry annyit elárult, hogy terveznek turisztikai információs pontot és vendéglőt is az épületben, de hogy ezek hol lesznek, ki üzemelteti majd azokat, nem tudni. A helyettes államtitkár szerint a kiállítások mellett rendezvények is lesznek a felújított terekben.