Bármi megtörténhet - mondta Orbán a bálványosi egyetemen. Még az is megtörténhet, amit maga hozott fel hitetlenkedve: mi lenne, ha Magyarországon a parlament beperelné a kormányfőt hatáskörének túllépése miatt, mint ahogy tették ezt a Capitóliumon az amerikai törvényhozók Obamával. És a bíróság akár el is ítélhetné - csattant fel háborogva. Pedig az igazat megvallva, mi ezt nagyon el tudnánk képzelni. Csak hát a képzelet csapong, a jogos verdiktre meg hiába várnánk. Egy olyan országban, ahol az Alkotmánybíróság szervilis testületté csökevényesedett, és a várhatóan megválasztásra kerülő új tagokkal kétségtelenül a Fidesznek, de nem az országnak marad kiszolgálója, akkor vajon kérdés lesz-e az, amit Orbán most még rettegve tett fel, miszerint: meddig lesz akkor ő még a hivatalában?
Igen, valóban, bármi megtörténhet. Ez is.
Mint ahogy az is, hogy a norvég kormány nem adja fel, meg sem áll Strasbourgig, ahol a bírák mellé fognak állni, és a magyar civil alapokat külföldi kormányok fogják támogatni. Merthogy Orbán Viktor ettől retteg a legjobban a liberális demokrácia lebontásának bűnös igyekezetében. Attól, hogy az ő rendszerét netán külföldi állami pénzzel dönthetik meg. A CÖF talán nem állami pénzen nyomja szóval, tettel, óriásplakáttal a maga hazugságait? Nem Orbán és holdudvara stafírozta ki őket? Amit Orbánnak lehet állami pénzen, azt nem lehet a jogállam-pártiaknak hasonlóképpen állami pénzen?
Pedig semmiségről, csupán a liberális demokráciánkról van szó. Orbán Viktor azt persze elfelejtette Tusnádfürdőn megemlíteni, hogy a saját karrierjének megalapozását külföldi (amerikai) alapítványok pénzének és támogatásának köszönheti! Soros akkor még benne látta a demokrácia politikusát. Őt lehetett pénzelni, a vele szemben kinevelendő kormányfő-jelöltet tilos. Értünk mi a szóból. Nincs demokrácia, nincs liberalizmus, csak az, amit ő akar. Igen ám, csak ezt hívják Szingapúrban, Kínában, Indiában, Törökországban és Oroszországban (hol puha, hol kemény) diktatúrának.
Épp azokban az országokban, amiket Orbán Viktor hozott fel követendő példaként, hogy Magyarország le ne maradjon a nemzetközi versenyben. Nos, ha ebben a versenyben akar futni, akkor ne állítsa az országot a rajtvonalhoz. Ezekben az országokban se demokrácia, se az emberi jogok tisztelete. Persze, ha Orbán Viktor csak azon töri a fejét, hogyan lehet a keresztény erkölcsöt meghazudtolva még több vagyonra és a még több hatalomra szert tenni az ország többségének rovására, akkor valóban neki áll a pálya ebben a versenyben. De csak neki és a hasonszőrűeknek.
Vajon a nép, az istenadta nép, meddig tűri a megtévesztő címkézést, a munkaalapú társadalom lózungjait? Hisz eddig abban éltünk. Dolgoztunk és dolgozunk most is a minőségi élet, a biztos jövő reményében. Orbán ennek az ellenkezőjét vizionálja. A bevándorlóktól ugyan miért fél? Miért hasonlítja az amerikai bevándorlási hullámhoz a mi helyzetünket? Populista csúsztatás! Hisz nem bevándorolnak, hanem kivándorolnak innen!
Magyarország nem lehet olcsó összeszerelő állam. Az oktatási rendszerünk nem lehet orbáni agymosás. Az államosítás nem a jólét szinonímája, a kézivezérlés nem a demokráciáé. A politikai elit vagyonosodása és a többség elszegényítése nem teszi az országot versenyképessé. Csak gyarmattá. És feudálissá.
