A projektről, a szociodráma szerepéről beszélgettünk Kökény Veronika pszichoterapeutával, a Magyar Pszichodráma Egyesület szociodráma csoportjának vezetőjével.
-Mi ma a szociodráma küldetése Magyarországon?
-Tétényi Éva esztergomi polgármester mondta a hajléktalan-törvénnyel kapcsolatban, hogy jó lenne, ha a törvényhozók szerepet cserélnének azokkal, akik elszenvedik majd a törvényt. Ez a szerepcsere nagyon fontos volt ebben a projektben is, hogy az említett civil szervezetekben erősödjön a párbeszéd és az együttműködés. A módszer úgy valósul meg a gyakorlatban, hogy ha egy szerep- vagy pozíciócserében átélem a másik fél helyzetét, és cselekszem is ebben a helyzetben, akkor jobban meg tudom érteni őt, amikor visszakerülök a saját helyzetembe. Ha például a játékban a hajléktalan szerepét kapom, legközelebb nem fogom elfordítani a fejem attól, aki a piros lámpánál újságot árul.
Magyarországnál sokkal elterjedtebb a szociodráma a világ számos olyan pontján, ahol békétlenség van. Brazíliában, ahol gyakran vannak nagyon viharos társadalmi változások, 50 szociodráma egyesület van. Magyarországon nincsen egyetlen önálló sem. De a délszláv testvérháborúk után, amelyek a szóba nem állásból, a megegyezés-képtelenségből törtek ki, csak úgy lehetett valamit elindítani, hogy összeültették az ellenfeleket, ellenségeket. És mondhatnám Izraelt is. Nálunk szociodrámának hívják, ha valaki dokumentumdrámát ír. A sajtóban szociodrámáról beszélnek, amikor kitelepítenek egy erdőlakó közösséget. Szerencsére ma már, ha beüti a Google-ba a szociodráma szót, akkor az Én az ő helyükben….projekt jelenik meg elsőnek.
-Ez a megközelítés tulajdonképpen az empátia-készség fejlesztése. Éppen ez az empátia, ami Magyarországon borzasztóan hiányzik a politikától az emberek egymás közti, hétköznapi viszonyáig. És erre az állapotra még rátesz az, hogy a közélet a végsőkig polarizálta az embereket.
-Igen, erre való a szociodráma. Sok embernek nincsen empátiás érzéke, ezt le lehet mérni. Másrészt viszont nagyon fárasztó dolog beleképzelni magunkat egy másik ember helyzetébe. Az empátia többnyire addig tart, amíg a másik olyant nem mond, ami nekem nem tetszik. A szociodrámában azonban önként kerülök be egy másik ember helyzetébe, és miközben elkezdem játszani azt a szerepet, rájöhetek olyasmire, amire a saját helyzetemből nem jönnék rá. A 90-es években a németországi Solingenben, ahol a török bevándorlók és a szélsőjobboldali csoportok között súlyos társadalmi feszültségek voltak, hosszú előkészítés után egyhetes szociodrámában próbálták e helyzetet feldolgozni. A harmadik napon kialakult három csoport: a „bevándorlók”, a „szélsőjobbosok” és a „rendőrség”. Akik részt vettek ebben a játékban, például elmondták, hogy a szélsőjobboldali csoportok helyzetében iszonyú energiákat éreztek és átélték, hogy ez az energia bármilyen irányba vihet. A szociodrámának feladata – és megvannak hozzá a módszerei is - az ilyen negatív energiákat jó konstruktív irányba fordítani. A Jobbik is a „lendületének” köszönheti előretörését, az emberek az „erőt” látják benne. Az egész hitlerizmusnak ez volt a titka, hogy óriási tömegek álltak mögé. A „játék” univerzális, ha kellőképpen elő van készítve, képes erre, miként a bénultságot, az energiátlanságot is fel tudja oldani. De nincs szükség aktuálpolitizálásra ahhoz, hogy a szociodráma hatni tudjon, hogy az emberek megértsék: szóba lehet állni, együtt lehet működni avval is, akivel nem értek egyet.
-Manapság Magyarországon bárki bármikor kényszerülhet „szerepcserére”, hiszen senkinek a munkája nincsen biztonságban, még a legjobb, legtapasztaltabb munkaerőknek sem. Hogyan tud ilyen helyzeteken segíteni a szociodráma?
-A pszichodrámában a munkanélküli egyéni problémáját vizsgáljuk meg, a szociodrámában a körülményeket is. A módszer felfedezőjének, Jacob Levy Morenónak a világbéke megteremtésre volt a célja az emberi szolidaritás révén még a két világháború között. A szociodrámában, ahol csoportok játszanak, óhatatlanul bekerülnek az ilyen emberi értékek. Erre is lehet építeni. Miután a szociodrámában a társas és társadalmi problémák vannak fókuszban, ezen belül bármi megjeleníthető és bármi játékba vihető.
-Számos felmérés készült arról, hogy a magyar lakosság jelentős része pesszimista, sőt, apátiába süllyedt. Hogyan lehetne nagyobb nyilvánosságot adni az Önök munkájának? Sokaknak elegendő lenne az ébredéshez, hogy feltehessenek néhány kérdést…
-Most elkezdtük ezzel a projekttel a nyilvánosság megszólítását a módszer alkalmazhatóságáról, és ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. Szeptemberben részt veszünk a Norvég Civil Alap által szervezett Norvég Pikniken, amelyre szintén egy szociodráma eseménnyel készülünk.
-Milyen projektekre készülnek a közeljövőben?
-Van a Norvég Civil Alapnak egy akciópályázata a gyűlöletbeszédről, ezt is megpályázzuk. Itt is az együttműködés a párbeszéd mentén építjük fel programunkat. A hatásvizsgálat eredményeit a múlt héten tudtuk meg, most fel kell térképeznünk, hogy mennyi téma van ebben számunkra. Az egyesület lapjából, a Pszichodráma Újság tavasszal kihozunk egy különszámot erről a projektről. Szeretnénk továbbá bevinni a szociodrámát az üzleti életbe is, mert abból finanszírozni tudnánk különböző társadalmi projekteket. Blogunkat folytatjuk a projekt befejezése után is, én pedig hamarosan indítok egy szociodráma továbbképzést pszichodráma-vezetőknek.
