A liberális demokrácia ideje lejárt, mondja a kormányfő. Én tovább mennék: ebből a mondatból az is következik, hogy magától a demokráciától vehetünk búcsút. Mert ahogyan Orbán látja, az ország "fejlődésének" most a civil szféra az egyes számú ellensége.
Azok a "máshitűek", akiket a Norvég Alap, s még ki tudja ki mindenki támogat külföldről, hogy rajtuk keresztül szerezzenek befolyást az ország dolgaiban. Könnyen kiegészíthetjük a sort a Helsinki Bizottsággal, az uniós bürokratákkal, akikre "egy falusi kóceráj vezetését sem bízná", a "spekuláns" Soros Györggyel, akinek ösztöndíjával tanulhatott egykor ő maga is, amíg egy diktatúrában demokratákat kellett nevelni. De azok az idők már elmúltak. Most Orbán abban érdekelt, hogy senki ne zavarhassa a köreit.
A politikai ellenfelekkel már gyakorlatilag leszámolt. A most ellenzékbe szorult pártok önmagukat gyengítették, a politikai széthúzás, a belső hatalmi és pozícióharcok megtették a magukét. Elég volt a választási rendszer megbuherálása, a második kétharmados győzelem, a baldalt finanszírozni hajlandó gazdasági körök forrásainak elzárása, s máris a csőd szélére kerültek az ellenfelek. Megkezdődött a szakértői gárda, a pártokhoz kötődő intézmények felszámolása, ami egy önmegsemmisítő folyamat elejének látszik. Ennek már csak gyenge "utórezgése" a baloldali sajtó ellehetetlenítése.
Tusnádfürdőn kiderült, a civil szervezetek elleni támadás nem Lázár ötlete volt. Naivság volt azt gondolni, hogy egy még olyan nagyhatalmú miniszter is vehetné magának a bátorságot a "legfőbb hadúr" parancsa nélkül hadba szállni Norvégiával. De meg kellett tennie, mert Orbán totális hatalomképébe nem férnek bele a nem neki "menetelő" civil szervezetek. Nem engedheti levegőhöz jutni a környezetvédőket, mert tanult a Duna kör példájából, amely egyik erjesztője volt a kádári "puha diktatúra" leváltásnak, az ellenzék megszerveződésének. Orbán tudja, mekkora szerepük volt ebben a külföldi támogatóknak, akik akkoriban sem sajnálták a pénzt a demokráciáért küzdő civil szervezetektől.
Addig kell levágni a gyereksárkány fejét, amíg nem képes tüzet okádni. A jelenlegi civil szervezetek ma ilyenek. Alig százötven-kétszáz elszánt ember vette a fáradtságot, hogy hónapokon át kivonuljon a Szabadság térre, újra és újra odategye a torzó tövébe személyes emléktárgyait, tiltakozva a készülő történelemhamisítás ellen. Rendőrkordon, leselkedő kamerák, ismert ellenzékiek "rabosítása" kellett ahhoz, hogy a félem légköre vegye körül a teret. Elriasszon sokakat a nyilvános fellépéstől.
Bőven vannak eszközei. KEHI vizsgálat, NAV revízió, bizottság a parlamentben, amely a külföldi befolyást figyeli. Ha még nem tudnák, a civilek ebből is megérthetik: a Nagy Testvér mindent látni akar!
