Történetünk szereplője, egy bizonyos Szentmihályi Szabó Péter, harmadosztályú, szélsőjobbos, antiszemita provokátor. Van ilyen mindenhol. Mondjuk, csak azért, amiket a Nobel díjas Kertész Imréről írt és mondott kultúrhelyen örökre kizárnák minden valamire való szalonból. De a teremtés már csak ilyen, akadnak benne kisstílű, végtelenül irigy emberek, akik valószínűleg megérdemelt kudarcaikra a magyarázatot a világméretű összeesküvésekben lelik meg. Ok. De miért kell egy ilyen kínos embert nagykövetnek javasolni? Ahogy, miért kell magas szakmai kitüntetést adni a hasonló színvonalú Szaniszló Ferencnek - hogy aztán vissza kelljen tőle kuncsorogni. Ráadásul minden ahhoz a Navracsics Tiborhoz köthető, aki több jeles eseményen, legutóbb pár hete Wallenberg budapesti emlékművének az avatásán, európai szellemben, kulturáltan, érzékenyen, önkritikusan - összefoglalva, valóban tisztességesen - beszélt Magyarország második világháborús szerepéről, az antiszemitizmus, a rasszizmus elítéléséről.
De akkor vajon miért keveredik ilyen kínos ügyekbe, amelyekből később úgyis visszakozni kell? Tehát csak a szégyen marad. Pávatánc ez a szélsőjobbal? Oda nem figyelés? Egy-két konc a Jobbiknak? (Mi ugye megpróbáltuk, na de ezek…)
Mindenesetre, fent nevezett Szentmihályi úr eredeti megbízói belátták, hogy ez a nagykövetségesdi már túlzás és rávették a visszalépésre. Győzelem. Itt marad hát nekünk, és gyalázkodik tovább - de ez már olyan megszokott, hogy szót sem érdemel.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
