Nem uborkaszezon jellemzi mostanság a világpolitikát. Ukrajnában, a maláj gép lelövése után még jobban elmérgesedhet a Nyugat és Oroszország amúgy sem felhőtlen viszonya, a Közel-Keleten pedig olyan helyzet alakulhat ki, ami mindenkinek rossz: Izraelnek és a Hamásznak egyaránt. Bár egyelőre az izraeli lakosság kétharmada támogatja Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek a Hamásszal szembeni stratégiáját, s az ellenzéki pártok is felsorakoztak mögötte, egy esetlegesen elhúzódó konfliktus csak árthat a kormányfő megítélésének.
Netanjahu úgy vélte, nem volt alternatívája a szárazföldi akciónak. Tény, hogy a Hamász olyan föld alatti alagútrendszert épített ki az iszlám vezetők házai között, amivel lényegében hatástalanná tették az izraeliek légicsapásait. A radikális palesztin szervezet cinikus stratégiát folytat. Bármilyen abszurd is, az érdeke az, hogy minél több ártatlan áldozatot követeljen a konfliktus, hiszen minél tovább tart a beavatkozás, minél több vérző, síró gyermeket mutatnak a világ hírtelevíziói, a közvélemény annál inkább állhat át az ő oldalukra.
A Hamász mintha minden mindegy alapon harcolna. Nincs veszítenivalója. Támogatói nagy részét elvesztette, Bassár el-Aszad rezsimjével kénytelen volt szakítani a szíriai polgárháború miatt, az új egyiptomi vezetés kifejezetten ellenségként tekint a radikális palesztin szervezetre, s már Katarból se folyik annyi pénz Gázába, mint korábban. Ugyanakkor Izrael sincs könnyű helyzetben. Deklarált célja, hogy megakadályozza a rakétakilövéseket Izrael területére. Igen ám, csakhogy Netanjahu kormányának az sem érdeke, hogy nagyon meggyengítse a Hamászt. Attól tartanak, ha megsemmisítő csapást mérnek rá, csak rosszabb jön utána, olyasféle radikális iszlamista csoportosulás, mint Irakban és Szíriában a könyörtelenségéről ismert IS.
Bár több közvetítési kísérlet is volt a válság enyhítésére, egyelőre esély sincs arra, hogy csillapodjék a feszültség a Közel-Keleten. Ha tűzszünetet kötnének is, utána mindkét fél őszinte akarata és kompromisszum-készsége kellene, hogy tartós békemegállapodást kössenek, egyszer s mindenkorra elfelejtsék sérelmeiket. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján azonban ez egyelőre vágyálomnak tűnik.
