Sőt! Kifejezetten rosszul érzem magam. A Heti Válasz (HV) főszerkesztője írt erről a közelmúltban, azt fejtegette, hogy szerinte sincs jól, hogy az ország egyik fele, a hatalomtól távolabb esők, kifejezetten rosszul érzik magukat az országban. Nagyon igaza van. Szinte felsorolni is lehetetlen mi minden keseríti meg az ember szája ízét, ha azokra a politikai mélyütésekre gondol, amelyeket az elmúlt lassan öt évben a Fidesz-rezsim bevitt azoknak, akik nem a kormány szekerét tolják. Megannyi sunyi dolog történt, amit lassan számba venni is hosszú volna.
Nem akarok messzire menni, elég csak az elmúlt hét történéseit idézni. Itt van például az "olcsó állam" jelszavával átalakított közigazgatási szisztéma, amelynek helyi korifeusait - a fő- és alispánokat - most nevezte ki a kormányfő. Mindez a közigazgatás "újjászervezése" jegyében történt, mert a "versenyképes gazdasághoz versenyképes magyar állam kell". Erre leporolták a "történelmi Magyarország" közigazgatási szisztémáját, a dzsentri-világ hivatalait veszik elő politikai koporsóikból, s tőlük várják a 21. századi közigazgatás megújítását. Persze ezen nem kell meglepődni, mert amikor az Alaptörvény "kiiktatott" a történelmünkből majd fél évszázadot, számítani lehetett erre.
Aztán a hét végén sunyi módon odacsempészték a Szabadság térre azt sokaknak nem-kell-emlékművet, a maga hamis történelmi üzenetével. Hiába való volt a polgári tiltakozás megannyi formája, a történészek berzenkedése - a hatalom ebben sem engedett. "Megígérte, hogy felállítja (kinek is?), és megtette". Miért? Csak.
Sokan várták - vártuk - az Alkotmánybíróság (AB) hétfőre ígért döntését az önkormányzati választás felforgatott szabályainak sorsáról. Annyira nyilvánvaló volt, hogy megannyi eleme igazságtalan, alaptörvény és demokrácia ellenes, durván részrehajló, hogy még a kormánypárt támogatói is arra számítottak, kiadós pofont kaphat a legfelső bírói fórumtól a Fidesz. Nem is értem, miért gondolhatta bárki, hogy az "erős állammal" szembe mer ma Magyarországon menni a lassan már csak kormány megbízottaiból álló testület. Már az is meglepő volt, hogy egyáltalán találtak kivetnivalót a paragrafusok között, s meglepően sokan vállalták különvéleményüket. Ám a szavazógép - ha szoros eredménnyel is - a "jobb sarok" javára döntött.
Az orbáni erős állam ideáljába nem fér bele a "kettős hatalom". Nem fér meg egy csárdában kormányhivatal és önkormányzat. Központi erőtér és demokrácia. Kormánypárt és ellenzéki partnerség. Fék és ellensúly. Csak központi akarat van (a főispánok révén is), nincs konszenzus, nincsenek békésebb módszerek, csak izmozás, kocsmai szkanderezés, ki-kit nyom le a politikai küzdelemben. És ebben nincsenek tabuk, bármilyen eszköz megengedett (az egyik oldal számára), be lehet vetni a rágalmazást, az ügyészség kész futószalagon gyártani a politikusokat befeketítő hamis vádakat, van bilincs, vezetőszíj, s minden más, ami a lejáratáshoz kell. Meg persze ott van az adóhivatal is, ha a gazdasági ellenfelet kell móresre tanítani.
