A dokumentum így folytatódik:
Magyarországnak mostantól hivatalos papírja van arról, hogy a Fidesz tisztességtelen választási rendszert épített fel. A fő kérdés mostantól az, hogy a demokratikus ellenzék pártjai milyen választ adnak erre, s hogyan tudják majd legitim módon megteremteni a demokrácia helyreállításához szükséges parlamenti többséget.
A nemzetközi megfigyelők szerint a társadalmi konzultáció nélkül bevezetett választási rendszer, a kampánykorlátozó szabályozás, a részrehajló médiakörnyezet, valamint a párt és az állam közötti határok elmosásával folytatott kampánytevékenység külön-külön és együtt is megsértették a szabad és tisztességes választások tisztaságát.
A pozitív kompenzációs lista bevezetése az EBESZ szerint önmagában plusz 6 mandátumot hozott a Fidesznek. Ezen felül a választókörzetek Fidesz érdekeire szabása, továbbá a választási eljárási törvény, és a kampányra vonatkozó szabályok utolsó pillanatig tartó barkácsolása a választói akaraton messze túlmutató mandátumszámot hozott.
A jelentés legsúlyosabb bírálatai a médiával kapcsolatosak. A médiumok jórészt a kormánypárthoz kötődő tulajdonosi kézbe kerültek, a pénzügyi és szerkesztői függésben működő közmédia (MTVA) leplezetlenül elfogult a kormánypártok irányába, és a jórészt kormánypárti települések tulajdonában álló közszolgálati lapok is kendőzetlen kormánypropagandát folytattak. Ez, valamint az a tény, hogy az állami hirdetéseket szinte kizárólag a kormánypárti médiumokhoz irányították, súlyosan korlátozta a média sokszínűségét.
Öncenzúrára kényszerítette az újságírókat a hirdetések megvonásától való fenyegetés és a kizárólag fideszes delegáltakból álló Médiatanácstól való félelem, amit a „kiegyensúlyozott tájékoztatás” homályosan meghatározott követelménye tovább fokozott. A jelentés megemlíti az NVB és a Kúria döntését is, amellyel a szerkesztői szabadságba beleavatkozva ellehetetlenítették a demokratikus ellenzék listavezetőinek vitáját. Eközben a televíziókból ömlött a tájékoztatásnak mondott kormánypropaganda, melynek arculati elemeit a kormány utóbb jelképes összegért átadta a Fidesznek.
E főbb megállapítások mellett a jelentés általában is tartalmas olvasmány, számos egyéb visszásságot mutat be, látszik, hogy készítői alapos ismeretekkel rendelkeznek a magyarországi helyzetről.
A jelentésnek a magyar emberek számára legfontosabb mondanivalója azonban a következő: a „szabad és tisztességes választások” kifejezés nem üres lózung, hanem kézzel fogható tartalma, kritériumrendszere van, amelyet az EBESZ 1990-ben elfogadott Koppenhágai Nyilatkozata tartalmaz. Ezek közül a Fidesz rengeteget megsértett az áprilisi választások során. A legszembeszökőbb az, hogy Magyarországon az EBESZ szerint már nem teljesül az állam és a politikai pártok különválasztására vonatkozó elvárás (5.4.). Ugyanilyen aggasztó a médiához való egyenlő hozzáférés akadályozása (7.8), a választójog egyenlőségét szavatoló alapelv (7.3), vagy a jogorvoslati lehetőség jogállam alappillérét jelentő elvének (5.10) megsértése.
„Látjuk, amit látunk” – nyilatkozta a választások előtt Audrey Glover asszony, az EBESZ választási megfigyelői missziójának tapasztalt vezetője. Amit pedig láttak (hiszen csak a vak nem látta), egyértelművé teszi, mennyire megkérdőjelezhető a Fidesz „fényes győzelmének” értéke.
Az EBESZ-megfigyelők teljesítették feladatukat: a jelentés összesen 36 ajánlást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit is kellene megváltoztatni egy demokratikus választási rendszer kialakítása érdekében (gyakorlatilag a választási rendszer valamennyi elemét), sőt ehhez udvariasan felajánlják szakértői támogatásukat is. A Fidesz válaszát máris ismerjük, hiszen a kormánypártok a „jól bevált saját recept” szerint néhány hónappal az önkormányzati választások előtt újraírták a teljes budapesti önkormányzati rendszert.
MSZP