Ahhoz, hogy az MSZP lábra álljon és ne pusztán kiutat, hanem felemelkedési lehetőséget keressen, mindenekelőtt a beismerésnek van itt az ideje. Be kell ismernünk, hogy az MSZP padlóra került. Nem csakis más, nem kizárólag a környezet, a politikai ellenfél sportszerűtlen gáncsoskodása, a külső kényszerítő erők miatt jutottunk ide, hanem saját teljesítményünk okán. Az elmúlt évek üzeneteinek fel nem ismerése, a választóktól való végletes eltávolodás, a magyar valóság legalább részbeni felismerésének és megértésének hiánya vezetett ide. Ez nem egyszemélyi probléma. Ez nem - pusztán - vezetői probléma. Ez alapvető, politikai és stratégiai probléma. Meghaladott minket az idő. Fordult a világ, fordult vele Magyarország és a magyar választó, az MSZP pedig - a strukturális gyengeségeivel, a kiüresített műhelyeivel és testületeivel, legyengült kommunikációjával és stratégiaalkotási képességével - pedig még csak észre sem vette a változást.
Fel kellett volna tudni ismerni, hogy amikor Bajnai Gordon színpadra állt 2012. október 23-ikán, az azóta sem látott tömeg nem pusztán a volt kormányfőnek, hanem az általa szorgalmazott friss világképnek tapsolt. Az akkor már "gránitba vésett" orbáni rendszer érdemi ellenszerét látta meg a választók sokasága - nem feltétlenül Bajnaiban, de mindabban az emberközeli(bb), civil alapokon építkező, kritikus és önkritikus vízióban, amely akkor felszínre emelkedett. És amelyet Bajnaiék nem tudtak, és azóta sem tudnak továbbépíteni, mi pedig (valljuk be) meg sem próbáltuk.
Az MSZP végzetes hibát követ el, ha az egykori SZDSZ vezetőinek azon hamis képzetére építkezik, miszerint "bármit is csinálunk, mindig lesz tíz százalékunk". Ahogyan az SZDSZ-nek sem lett végül, így a Magyar Szocialista Pártnak is szembe kell néznie azzal, hogy nincs "mindig tíz százaléka". Az MSZP elvesztette váltópártiságát. Elvesztette azt az erejét és potenciálját, amely Orbán Viktor és a Fidesz valós kihívójává teszi. Ha ezt elhazudjuk és nem vesszük tudomásul, végzetes hibát követünk el. Az MSZP-t mi magunk bontottuk vissza a Horn Gyuláék által levert cölöpökig, saját hibáinkkal, rossz döntéseinkkel, hamis hitünkkel egy adott személy vagy egy adott vezetési konstrukció iránt. De, a cölöpök még megvannak. Ez a kiindulópont.
Európaiság, mozgalom
Az Európai Parlamentben és az egész európai térségben soha nem látott mértékben erősödtek meg az euroszkeptikus és a szélsőséges politikai erők. Az MSZP-nek éppen ezért (is) hangsúlyosan meg kell jelenítenie, hogy a szocialista párt az európai értékek határozott és egyértelmű képviselője, Európa és az európaiság pártján áll.
Építkeznünk kell nemzetközi kapcsolatrendszerünkben is: a régi cölöpök mellé újakat is le kell vernünk. Számítok arra, hogy ebben a munkában a nemzetközi, európai politikában jártas társaink, korábbi vezetőink is segíteni fognak. Európai parlamenti képviselőként nemzetközi hálózatunk bővítéséből magam is ki kívánom venni a részem. Itthon leszek EP képviselő, nem fogok kiköltözni, Brüsszelbe járok majd dolgozni. Az Európai Parlamentben képviselőként, Magyarországon pedig pártépítőként a lehető legnagyobb aktivitásra törekszem.
Az MSZP jelenlegi helyzete és beágyazottsága - pontosabban annak hiánya - nagymértékben a mozgalmi attitűd eltűnéséből adódik. A szocialista párt elfelejtette, hogy a baloldal nem egyszerű közösségi értékkiállás, hanem egy jól meghatározható és látványos "mozgalmi létezés". Baloldalinak lenni egyben azt jelenti: mozgalmár vagyok!
Az elmúlt években elsorvadt - legyünk őszinték: elsorvasztották - a szocialista párt ifjúsági szervezetét. Az egyetemista és középiskolás generációt ezért egyszerűen nem tudjuk megszólítani, de mára jószerivel egyetlen csatornánk sem maradt, amelyen keresztül egyáltalán eljuthatnánk hozzájuk és olyan személyekből is alig maradt, akik hitelesen képesek még megszólítani ezt a generációt. Ott kell lennünk minden sörpadnál, minden egyetemi hétvégén, minden nagyobb sporteseményen. Közöttük, velük. Újra kell éleszteni, meg kell erősíteni az ifjúsági mozgalmat: ehhez forrást, tartalmat és humánerőt kell rendelni. Ez a párt megerősödésének egyik kulcsa.
A már hivatkozott keleti bölcs egyszer azt mondta: "Nem törődöm azzal, hogy az emberek nem ismernek. Azzal törődöm, hogy nem ismerem az embereket." Ez az MSZP túlélésének és felemelkedésének egyik legfontosabb alapja. Egy olyan cölöp, amelyre építeni kell. A Magyar Szocialista Párt elvesztette kapcsolatait a választókkal, a közélet iránt fogékony és a közélet iránt egyáltalán nem érdeklődő emberekkel egyaránt. Érintkezésekre van szükségünk! Érintkezésekre, amelyek konkrét, személyes tapasztalatokat adnak mindannyiunknak. Pártközpontból programot írni lehet, de nem célravezető. Ezernyi beszélgetés, ezernyi kézfogás során lehet csak összegyűjteni mindazt, amire a magyar embereknek valóban szüksége van.
Új nyilvánosság
A választási eredmények lesújtó adataiban nyilvánvalóan nagy szerepe volt az orbáni rezsim alatt megváltozott és kiszárított médiatérnek is. Be kell vallanunk, hogy nyolc éves kormányzásunk alatt nem voltunk képesek (vagy nem voltunk kellően okosak) megerősíteni a független és szabad médiapiacot, nem voltunk kellően figyelmesek a baloldali értékeket valló és követő sajtóorgánumokkal. Hagytuk, hogy a Fidesz ellenzékből bekebelezze a médiateret; hagytuk, hogy a szociáldemokrácia értékeit magukénak valló médiumok vagy a megszűnés határára vagy egy konzervatív oligarcha-kör kezei közé kerüljenek. Ez a mi felelősségünk, a mi hibánk is. Elérhető és fogyasztható médiafelületre van szükségünk, ez sem tűrhet halasztást és forráshiányt. A párt szakértői fórumain ki kell dolgozni annak rapid módon megvalósítható stratégiáját, hogy miként lehet - elsősorban egy ingyenesen terjeszthető - papíralapú médiumot és megerősített online felületeket fenntartani, illetve miként lehet - a szűk forráslehetőségek miatt saját elektronikus média helyett - minél szorosabb együttműködésre hívni a meglévő televíziócsatorná(ka)t.
Észre kell vennünk, hogy az MSZP és a szociáldemokrata oldal értelmiségi holdudvara és tudományos szerkezete bezárkózott az utóbbi időszakban; nem nyitott sem az újra, sem a változásra. Vissza kell térnünk az alapokhoz, meg kell vizsgálni, hogy a Politikatörténeti Intézet, az Általános Vállalkozási Főiskola, a párt mögött lévő alapítványok miként tudják jobban, aktívabbak szolgálni a baloldal megerősítését és befogadóképességének kiszélesítését. Szükségünk van egy "Kontrollcsoportra". A nyolc éves kormányzás megmutatta: egyik legnagyobb hibánk a kontrollvesztettség, az önkritika és a beismerés hiánya volt. Ez, a pártot és a szociáldemokrata oldalt körülvevő értelmiségi és elemző kör részbeni hibája is, amely nem volt kellően erős és hangos akkor, amikor szólni kellett: vigyázzatok, mert hibáztatok!
Ha egy vezető csak "bólogatójánosokkal" veszi körbe magát; ha a kudarcokat is csak kimagyarázni tudják a tanácsadók, ha szűk körben is gólnak kiáltják a kapufát, az csakis a vereség felé lök minket. Ahogyan meg is történt. Kezdeményezni és szervezni fogom a baloldalhoz kötődő, fiatal politológusokból, publicistákból, művészekből és sportolókból álló "Kontrollcsoport" felállítását, amely elég felkészült és elég bátor is lesz ahhoz, hogy őszintén megmondja: mit vár el tőlünk és mit lát hibánknak. Ez egy fontos és meghatározó visszajelzés, egy újabb cölöp lesz az építkezésben.
Hazaváró, hazát váró
Európai parlamenti képviselőként - és ha megválasztanak -, az MSZP egyik vezetőjeként az egyik legfontosabb vállalásom a "Hazaváró-program" megvalósítása lesz. A fellelhető adatok szerint az elmúlt négy évben megtízszereződött azoknak a magyaroknak a száma, akik külhonban keresik a megélhetést és a boldogulást. Mára mintegy hatszázezerre tehető a számuk. Ez nagyon sok ember! Ezzel a hatszázezer magyar - többségében - fiatallal gazdasági menekülttel, a "Skype-nagyszülők" tömegével térdemben senki nem foglalkozott. Eddig. A Hazaváró-program keretében vállalom, hogy megteremtem ezeknek a fiataloknak az intézményesített uniós érdekképviseletét, internetes jogsegéllyel, fogadóórával és segítem hazatérésüket. Meg fogjuk keresni azokat a forrásokat, amelyek segítik a külhonba menekült fiatalok hazatelepülését és itthoni vállalkozását. Meg fogom teremteni azokat a programokat, amelyek biztosítják a tisztes megélhetésüket és jogaikat.
Orbán Viktor súlyosan téved és árt azzal, ha komolyan gondolja, hogy a fiataljaink kalandvágyból mentek el. A fiataloknak éppenséggel az a nagy kaland, hogy hazatérjenek. Ez egy modern és fájó Trianon. Elveszítjük a következő évtizedek magyar munkavállalóit, azokat, akiknek tovább kellene építeniük Magyarországot. Ez ügyben is le kell vernünk a cölöpöket, hogy legyen, aki a jövőjét rá tudja építeni.
Új hang kell és új hangsúlyok az MSZP magyarságpolitikájában. Nem szabad hagyni, hogy a Fidesz és a Jobbik megossza a határon túli magyarságot, hogy a határokon túlra exportálja a megosztottságot, a gyűlöletkeltést. A szociáldemokrata oldalnak kellő önkritikával, kellő megbánással, de kellő határozottsággal kell képviselnie saját értékeit és ezen belül a teljes magyarság érdekeit. Minden olyan jobboldali kísérlet, amely a nem ideológia mentén szerveződő határon túli magyar szervezetek meggyengítését szolgálják, felér egy hazaárulással.
A külhoni magyarok - éljenek Székelyföldön, a Vajdaságban vagy épp Londonban - képviseletéhez és politikai otthonteremtéséhez új intézményrendszerre is szükség van. Alapítóként létre fogom hozni a "Hazaváró, hazát váró hálózat" központját, egy Brüsszelből koordinált MSZP-közösséget, amely a későbbiekben segíti, mozgatja a külhoni magyarok hasonló szerveződéseit. Nagy munka, sok feladat, sok idő. De akkor, amikor London már a harmadik legnagyobb magyar város, baloldaliként kötelességünk felvállalni és tenni a külhonba menekült magyarok érdekeiért. Ez lesz az én egyik küldetésem.
Kell egy csapat!
Az bizonyos, hogy a most felálló új elnökség feladata még nem az lesz, hogy Orbán Viktor és a fideszes rezsim leváltásához szükséges alternatívát fel tudja mutatni. A most felálló elnökség feladata azoknak a bizonyos cölöpöknek a megerősítése, az arra való építkezés lesz. Az elmúlt években az Országgyűlés szocialista alelnökeként sok konfliktust felvállaltam értékeink és érdekeink védelmében, miközben egyfajta "belső ellenzékiként" követtem az MSZP - most elköszönő - vezetésének munkáját. Esetleges kritikáimat csakis belső fórumokon fogalmaztam meg. Kötelességem most bejelentkeznem a következő évek építőmunkájához.
A fenti elképzelések megvalósítása érdekében pályázom meg a párt alelnöki tisztét. Határozott és egyértelmű vállalásokat tettem, ezek megvalósítását bárki, bárhol számon kérheti majd rajtam. Ezekért felelősséget vállalok.
