Brazília, mondd, mit érzel? - énekelték kórusban az argentin szurkolók az arrafelé gúnydalként ismert strófát. Buenos Aires főterén legalább 46 ezren gyűltek össze szerda este, hogy az ott felállított óriáskivetítőn nézzék csapatuk Hollandia elleni vb-elődöntőjét. S hogy kettős ünnepet üljenek. Az egyik ok már megadatott: az ősi rivális, Brazília megsemmisítő vereséget szenvedett Németországtól.
S amíg a szomszédban emiatt 200 millió ember zokogott, a közös határon túl argentinok tömegei ünnepeltek. A Plaza de Mayón felhangzott a kedvelt rigmus: Maradona jobb, mint Pelé! És máris sokan voltak, akik az új szlogent próbálták rímbe faragni: Messi jobb, mint Neymar!
Az örömünnep másik okára kissé tovább kellett várni, mint azt a Plaza de Mayo közönsége remélte. Történetesen 120 percet, s az azt követő, idegőrlő büntető rúgásokat. De amikor Maxi Rodriguez bebombázta a negyediket - miután a hollandok előtte kettőt kihagytak - elszabadult a téren az örömünnep. S megint felhangzott a gúnydal: Brazília, mondd, mit érzel!
Riporterek jártak kamerájukkal, mikrofonjukkal a tömeg soraiban, s kísérelték meg túlkiabálni a tűzijáték robaját. "Tudtam, hogy a fiúk nem hagynak engem cserben" - rikoltotta a mikrofonba egy idős szurkoló, aki Alfredo néven mutatkozott be, hozzátéve, hogy a barátoknak El Lechuga. Ami zöldséget jelent. De nem zöldségeket beszélt, hanem fölelevenítette, hogy ugyanitt ünnepelte a diktatúra alatti 1978-as győzelmet, no meg a Mexikóban 1986-ban, Maradonáék által begyűjtött trófeát.
S itt lesz négy év múlva is, amikor a németeket beérve a harmadik világbajnoki aranyat söprik be. Hiszen még csak 84 éves lesz. De előtte még vár rájuk egy nagy fieszta. Vasárnap este itt ünneplik majd a győzelmet. El Lechuga már az eredményt is tudja: 1-0-ra győz Argentína Messi szabadrúgás góljával.
Egy gombnyomás a tévé képernyőjén és egy merőben más valóság tárul a szemünk elé. A holland televízió különböző helyszíneket kapcsol. Az előzetesen megírt forgatókönyv szerint örömittas szurkolókat kellett volna bemutatni Groningentől Amszterdamig, ám két nem várt dolog átírta a forgatókönyvet: az eső és a végeredmény. A groningeni főtéren tízezreknek kellett volna figyelnie az óriás kivetítőt, de az esővel alig pár százan dacoltak.
A többiek bemenekültek a környező pubok kis képernyői elé. Akik a téren maradtak, ázva-fázva figyelték a büntetőrúgásokat, s keserű mosollyal konstatálták a végeredményt. Se könnyek, se szitkozódás. Más kultúra, más érzelmi világ. A 34 éves Maarten így kommentálta az eseményeket: "Hosszú és unalmas meccs volt. Főleg, ha összevetjük az egy nappal korábbival, amikor a németek atomjaira szedték a brazil csapatot. De hát ennek is örülni kell. Kevesen gondolták, hogy Van Gaal együttese ilyen messzire jut."
A másik helyszínen, Amszterdamban a szervezők 30 ezer szurkoló számára készítettek helyet, de az eső miatt legfeljebb 3 ezren lézengtek a kivetítő előtt. Sokan inkább otthon maradtak, barátokat hívtak, felfegyverkeztek sörrel, és a hajnali óra ellenére ünnepeltek volna, ha lett volna mit.
A 29 éves, utrechti Niels arról mesél, hogy tucatnyi barátjával szorongott legénylakásának halljában, mindenki narancssárga mezben és senki nem akadt, aki ne az övéire fogadott volna. Gyűltek a kalapban az eurótízesek és a végén nem volt, aki elvigye a nyereményt. Pedig Robben, Van Persie és a többiek mást érdemeltek volna. "Jobbak voltunk, mint az argentinok - mondja a 32 éves Jelle -, a döntőben lett volna a helyünk."
"Nem értek egyet azokkal, akik szerint rossz meccset láttunk - kapcsolódik a beszélgetésbe a 37 éves Mike. - Persze, mindkét csapat félt, hogy gólt kap, túlságosan óvatosan játszottak a fiúk, a 11-eseknél meg Fortuna a főszereplő." Még megbeszélték a kihagyott helyzeteket, megitták a maradék sört és Niels hajnali 4 körül kísérte ki az utolsó vendégeket. Hazament mindenki aludni.
Buenos Airesben ekkor még csak este 11 volt. A győzelem hírére, aki lefeküdni készült, az is visszaöltözött és csatlakozott az utcára tódult tömeghez. Öröm és bánat. Ugyanazon földgolyó két arca.
