Vannak, akik képzelik, hogy ők fújják a passzátszelet. Nem bírnak kétségekkel saját képességeik felől. Egy falusi nívójú - és ebben ki is teljesedő - volt polgármester például szimplán elhiheti, hogy ő a fülkeforradalom Torgyán Józsefe. Pedig a szomorú emlékezetű miniszternek legalább magához való esze volt.
Ne tévelyegjünk: Fazekas Sándorról beszélek. Akinek egybéli komája százszámra nyelhette be az állami hektárokat. Pedig, ahogyan Nagy Lajos mondta Képtelen természetrajzában, a kukoricát összetéveszti a búzával, és azt sem tudja, hogy az árpa rovar-e vagy ásvány. A koma azonban ezúttal nem gázszerelő, hanem vaskereskedő. Aki mégiscsak nehezebben boldogul a földön, mint, aki probán-bután lesz milliárdos.
Itt van példának Rejtő Jenő hőse, Maxl úr, aki abból élt, hogy mint világlátott embert, szívesen fogadták mindenütt. Ugyanis valamikor Brünnben járt, egy marhakereskedő megbízásából. Mi lehetne ő ma itt...?
Akkoriban persze még épeszű volt Magyarország is, és a nyaliéttermeket nem nevezték "Nemzetinek". Ahogyan a tiszafüredi lépfene-kimérde neve is "Tiszamenti" volt a "megvilágosodás" előtt.
Az egybéli miniszter megléphette azt a gyalázatot, hogy saját birkapörköltjét hungarikummá nyilvánította. Ezzel az erővel az angol mustárt vagy az anyukám tojásos nokedlijét is levédhette volna, de abból ugyebár mi haszon terem neki…?
Javaslom doktor juris Fazekas úrnak, hogy barátjával Tiszafüreden vetesse föl az étlapra a magyaros kaják közé a marhasültet Creutzfeldt-Jakob-módra. Bár tudom, hogy ezt a gyenge tréfát sem fogja soha megérteni.
