Ismerős arc tűnik fel óriásplakátokra sokszorosítva ezekben a napokban az utcákon. Címeres nemzeti mezben, illetve egy esetben öltönyben, de címeres nemzeti mezzel a kezében meccsre invitál, határozottan, ellentmondást nem tűrően, mit több, számon kérően. „A játékosok mindent megtesznek a pályán. És te? Gyere ki a meccsekre!” Ugyanez agresszívabb változatban: „És te mondod, hogy szereted a focit, aki egy meccsre sem jön el?” Van egy plakát, ahol nevezett úriember szinte könyörgően teszi össze a kezét. „Fiatal barátaim! Végre EB-t rendezünk. Menjünk már ki a meccsekre!”
Az esemény, amelyre nézőket toboroznak, a július 19-én kezdődő labdarúgó U19-es Európa-bajnokság, amelynek a rendező jogán a magyar korcsoportos válogatott is részt vesz. Bár a helyszínek között van az újpesti Szusza Ferenc stadion és a győri ETO Park, fiataljaink várhatóan a felcsúti Pancho Arénában lépnek pályára. A toborzó úriember pedig nem más, mint Mészöly Kálmán, az egykori „szőke szikla”.
Tisztázzuk: semmi bajom Kálmánbával, nagyra becsültem játékosként, volt is szerencsém találkozni vele még gyerekkoromban, soha nem felejtem el, amikor az 1966-os vb-n felkötött karral bevarrta a 11-est a braziloknak. Még azért a bizonyos „Kazinczy-díjas” filmért sem neheztelek rá, hiszen nem lehet mindenki egy Menotti, aki még az argentin vb-győzelmet is fapofával fogadta. És azt se felejtsük el, hogy ő annak idején kivitte a magyar válogatottat az 1982-es vb-re, ahol gólrekordot értünk el és hajszálon múlt a továbbjutásunk a legjobb 12 közé. Hogy ő lett az U19-es EB arca, arra is van magyarázat: elvégre az ő fia, Mészöly Géza ennek a csapatnak a szakvezetője, ki ne segítene saját magzatának? Hogy Kálmánbá az első számú magyar szurkoló barátja és fő tanácsadója? Spongya rá, ez is belefér kis hazánkban.
Az azonban már eléggé kínos, hogy egy magyar nemzeti csapat meccsére – függetlenül korosztálytól – nézőket kelljen toborozni. Sajnos az új Futbólia ragyogása, benne a legszebb gyémánt, Felcsút, nem kápráztatja el az évek óta komoly összehasonlítási kísértéseknek kitett magyar szurkolókat. Hiába az egyre több akadémia, valahogy nem hemzsegnek a tehetségek, ki tudja miért. Pedig volt egy remek U20-as vb-bronzérmes csapatunk. Azt is sikerült elherdálni. Pedig már olyan jövőt vizionáltunk, mint amilyent a 90-es évekbeli olasz, argentin, nigériai, vagy a 2000-es évek eleji spanyol és portugál fiatalok. Így aztán a futballt is olyan apátia kezdi körülvenni, mint az egész magyar közéletet.
És a Mészöly-plakátok vércikije még nem minden. Idézünk egy körlevélből, amely szintén a stadionok megtöltését célozza.
„Kérek minden körzetvezetőt, hogy amennyi gyereket csak tud, csábítson ki az U 19-s EB-re. Nagyon fontos! Kiadták ezt nekünk! Nem arra vagyok kíváncsi, hogy miért nem lehet gyereket beszervezni, hanem arra, hogy hogyan! Minden ötletet szívesen veszek. Kérek gyors értesítést, visszajelzést. Aki a legtöbb gyereket kiviszi, ajándékot fog kapni. Kérek mindenkit nagyon komolyan vegye az üzenetet!” – az aláíró: Kiss László, a Budapesti Labdarúgó Szövetség szakmai igazgatója. Megint egy ismerős: a 70-es évek végének remek Vasas-centere, aki 1982-ben a Salvador elleni 10-1-en 10 perc alatt mesterhármast rúgott.
E levélhez legfeljebb egy kis emlékeztetőt fűznék arról, hogy melyik párt helyi parancsnokait nevezték „körzetvezetőnek” úgy 70 évvel ezelőtt….
