A négy legjobb
Felvetődik a kérdés: ha a legjobb négybe jutott együttesek nem játszottak magas szinten, hogyan juthattak el egészen idáig? Kezdjük azzal, hogy egy labdarúgócsapatot körülbelül úgy kell összeállítani, ahogy egy asztalt. Ha megvan mind a négy láb, akkor stabilan áll majd. Ha egy hiányzik, akkor még képes állni, de instabillá válik, ha csak kettő van meg, akkor nyomban borul, egy meg maga az alkalmatlanság.
Fizikai adottságok, állóképesség. Összehasonlítva a 20-30 évvel ezelőtti játékosokkal mindazokat, akik pályára léptek, Adonisznak hatnak. Mindegyikük izomzatáról lerí: tökéletesen felkészítettek a 90 vagy 120 perces, rövidtávú, ám annál intenzívebb mozgásokra.
Taktika. Mindinkább sakkra emlékeztet a játék. A jól szervezett védvonalak feltörése még a legerősebb támadószekciójú csapatoknak is gondot okozhat. Látható, hogy a támadások gyors befejezése lehet az ellenszer. Az argentinok sokáig szenvedtek a svájciak ellen, mígnem egy cirka 50 méteres, villámgyors akciót vezetve csak rést találtak a falon.
Costa Rica lenullázta a hollandokat, ötvédős rendszert alkalmazott, veszedelmes intenzitással váltott támadásba, s csak a szerencse hiányzott ahhoz, hogy egészen az elődöntőig jusson. Szupersztárok. Argentínának ott van Messi, a braziloknak Neymar, a hollandoknak Robben. A habot képezik a tortán. Nélkülük sokkal nehezebb dolguk volna a csapatoknak, manapság elengedhetetlen az efféle klasszisok szerepeltetése az eredményesség érdekében.
Végezetül a karizmatikus trénerek. Akik egyben tartják a "tákolmányt", s akik adott esetben ugyanolyan hatékony és váratlan húzásokra képesek, mint a keret legnagyobb sztárjai. Felipe Scolari folyamatosan pörlekedik az újságírókkal, Sabella 5-3-2-ről átvált 4-3-3-ra, Joachim Löw megtestesíti az elengedhetetlen higgadtságot, Louis van Gaal kapust cserél, amikor senki nem várná.
A négy közötti csapatok mindegyike rendelkezik a négy megfelelő alappillérrel. Ezen kívül úgy tűnik, mintha az egész amerikai kontinensen fejlődne a futball, most már remekül védekezik Ecuadortól kezdve Chilén át Kolumbiáig mindegyik együttes, ám Afrika, de főleg Ázsia és Ausztrália mintha megtorpant volna. Mintha mindegyikük elvesztette volna saját stílusát, miközben tanulni próbált.
E nélkül pedig nincs siker. A mostani vb, még ha nem is valaha volt legjobb, remek vb! Élvezzük ki, ami még adatik belőle!
