Mielőtt elvégeznénk az osztályzás nehéz, s persze meglehetősen szubjektív feladatát, engedtessék meg egy megjegyzés a "semleges" szurkoló pozíciójából. Ezt a "semlegest" persze fájdalommal, vagy inkább irigységgel írom, mert akar a fene semleges lenni. Sokkal inkább szeretnék az érintett helyében lenni. A vb egy-egy mérkőzése láttán így is az egekbe szökik az ember vérnyomása, de képzeljen el a kedves olvasó egy olyan focivébét, ahol a mieink is ott vannak. Ne legyünk telhetetlenek, nem kell mindjárt a 16-ba, vagy a nyolcba jutniuk. Csak ott lenni. Hát nem szívesen cserélnénk egy ecuadori, hondurasi, vagy elefántcsontparti szurkolóval? Mexikóira, vagy amerikaira már gondolni sem merünk. Egy holland, vagy egy costa ricai drukker pedig hozzánk képest földön kívüli. Idegen bolygóról származó csodalény.
E sorok írója orosz újságírók társaságában nézte végig az 1986-os mexikói világbajnokság Szovjetunió-Magyarország csoportmérkőzését, a magyar futball Mohácsát. Az irapuatói 0-6 a futballal kapcsolatos legborzalmasabb emlékeim közé tartozik. Az orosz kollégák 3-0-ig még szurkoltak csapatuknak, utána inkább sajnálkoztak miattam. Akkor elképzelni sem tudtam, hogy van ennél rosszabb is. Távolról, semleges szurkolóként nézni a világ legjobbjainak vetélkedését.
De hát, ha már nekünk a világfutballból ez jutott, veselkedjünk neki az osztályzásnak. Segítségül hívjuk a római La Repubblica sportújságírójának, Andrea Sorrentinónak e tárgyban írt értekezését, olykor egyetértve, máskor inkább vitatkozva az általa osztott érdemjegyekkel.
10. Amiben egyetértünk vele, az Lionel Messi jeles bizonyítványa. A Bolha - ahogy őt hazájában becézik, s ezt a címet kapta Guillem Balague Messiről írott, a múlt hónapban megjelent életrajzi könyve is - ezernyi kérdőjel közepette érkezett Brazíliába. Öt év óta először happolták el előle az Aranylabdát (Cristiano Ronaldo), idén messze a tőle megszokott formája alatt játszott, s folyamatos rosszullétei is azt valószínűsítették, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul Damoklész kardjaként függött fölötte az előítélet, hogy Argentínáért soha nem tud úgy küzdeni, mint a Barcáért. Erre egy újjászületett Messi lépett elénk Brazíliában, aki fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel vetette magát a küzdelembe, igazi vezéregyénisége lett csapatának. Nemcsak góljai, gólpasszai bizonyultak döntőnek, hanem a hozzáállása is. Ha Argentína a nyolc közül is továbblép, az elsősorban a Bolhának, azaz Lionel Messinek köszönhető. Aki ez idáig egyetlen ponton állt vesztésre Diego Maradonával szemben: a világbajnokságokon mutatott teljesítményben. Lehet, hogy ebben is megelőzi?
9. Itt holtverseny alakult ki a kolumbiai James Rodriguez és a holland Arjen Robben között. A kolumbiai csodacsatár minden meccsen betalált, Uruguay ellen kétszer is, s pillanatnyilag vezeti a góllövő listát. De micsoda gólokkal! Legutóbbi kapásgólja a szakírók szerint a vébé eddigi legszebb találata. Noha kettővel kevesebbet lőtt Rodrigueznél, de a játék minőségét illetően ott van a kolumbiai nyakán Robben. A holland támadó kétségtelenül mostanra ért be, s emberileg is sokat kellett változnia ahhoz, hogy csapata vezéregyénisége lehessen. Nélküle Hollandia lehet, hogy már televízión keresztül nézné a mérkőzéseket.
8. A még mindig jeles osztályzatot érő érdemjegyet ezúttal nem egy játékosnak, hanem egy csapatnak adjuk: Costa Ricának. A csöppnyi közép-amerikai ország nem tartozik a hagyományos futballnemzetek közé, s amikor összesorsolták Angliával, Olaszországgal és Uruguayjal, mindenki úgy gondolta, megvan a csoportban a sereghajtó. Ezzel szemben az osztály éltanulója lett, a csapat játékának intenzitása, a védelem szervezettsége mindenkit elkápráztatott. S olyan kitűnő labdarúgók nevét taníttatta meg velünk, mint a kapus Navas, a középpályás Ruiz és a csatár Campbell. Három európai csapatot búcsúztatott (Anglia, Olaszország, Görögország), utóbbit 11-es rúgásokkal. A Ticók mind az ötöt berúgták, s mindet ugyanoda, a léc alá.
7. Itt is holtverseny alakult ki a francia Pogba és a chilei Vidal között. A helyzet persze változhat, hiszen Pogba még javíthat, vagy ronthat pozícióján, mivel Franciaország e percben még játékban van, Arturo Vidal viszont csapatával együtt már elbúcsúzott Brazíliától. De micsoda búcsú volt! Csak a hosszabbítást követő büntető rúgásokkal maradt alul a házigazdákkal szemben, köszönhetően jórészt a chilei középpályásnak. Vidal a hátára vette a pályát, labdák tucatjait szerezte meg a középpályán és osztotta tovább a társainak, felejthetetlen teljesítményt nyújtva ezen a seregszemlén, még úgy is, hogy nem volt tökéletesen egészséges. Pogba pedig a franciák vezére. Kevesen mondhatják el magukról, hogy 21 évesen csapatuk húzóembere.
6. Ezt az osztályzatot egy edző, s csapata megosztva kapta nálunk. Joachim Löwről és a német válogatottról van szó. Briliáns játékkal indítottak, s olyan simán radírozták le Cristiano Ronaldo portugáljait (4-0), hogy az ember csak ámult. A csapat nem tudta ugyan megismételni az első mérkőzésen nyújtott teljesítményét, s a nyolcaddöntőben csak nehezen győzte le Algériát, de az összteljesítmény alapján, s annak figyelembe vételével, hogy vérbeli center nélkül mentek neki a tornának, az eddigi teljesítmény jónak mondható.
A Prandelli-csapat osztályozhatatlan FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
5. Cristiano Ronaldót értékeljük ezzel a közepesnek megfelelő érdemjeggyel. Ronaldo és csapata két egymást követő vb-ről búcsúzott idő előtt - a 2006-os vb-n is ott volt ugyan, de azt outsiderként a kispadról nézte végig -, s az Aranylabdás portugál ezúttal sem tudott vezéregyénisége lenni csapatának. Igaz, kifacsart erőállapotban, és sérülten érkezett Brazíliába, de erősen kérdéses, lesz-e még lehetősége javítani szomorú világbajnoki teljesítményén.
4. Az afrikai csapatok érdemjegye elégséges. Kamerun kifejezetten rossz bizonyítványt állított ki magáról, Ghána jobbat, de az is kevés volt, Elefántcsontpart éppencsak átcsusszant a küszöbön és az összképet csak Nigériának, s főleg Algériának sikerült javítania. Ráadásul balhék, az elmaradt prémium miatti veszekedések, sőt állítólag verekedések a magatartás osztályzatot is lerontották, ami akkor is szomorú, ha Algéria ezen a téren is példásan teljesített. Játékosai jótékonysági célra ajánlották fel a jutalmukat. Az afrikai szurkolók harminc éve várnak arra, hogy majd csak kiszalad egy jó eredmény. A várakozás folytatódik…
3. Angliáé ez a büszkeségre a legkevésbé alkalmas érdemjegy. Képtelenség ilyen rossz kondícióban érkezni egy vb-re, azok után, hogy az egyik legszínvonalasabb - és leggazdagabb - bajnokságban játszanak a futballistái. Az meg egyszerűen érthetetlen, hogy Gerrard és Rooney generációja után senki sem érkezik. Mintha nem lenne büszkeség felölteni a háromoroszlános mezt. De a felelősség nemcsak a játékosokat terheli. Roy Hodgson kapitány vagy túlságosan keveset olvasott a modern futballról, vagy az Old England híve maradt, de ez édeskevés egy világbajnokságon.
2. Elégtelen Mark W. Geiger amerikai játékvezető osztályzata, akinek a Franciaország-Nigéria mérkőzés bíráskodása jutott osztályrészül. Geiger nem csupán rossz bíró, de ténykedésével alapvetően befolyásolta a nyolcaddöntő mezőnyének kialakulását. Nem tudjuk, persze, mi lett volna, ha kiállítja az Onazi lábát törő Matuidit, mindenesetre az állás ekkor még 0-0 volt, Onazi csapata legjobb teljesítményét nyújtotta, s Franciaország tíz emberrel aligha tudta volna legyőzni Nigériát. Most mindenesetre visszaadta a sors a franciáknak, amit elvett tőlük 2002-ben, Zidane kiállításával.
1. A vébé egyik sztárjaként, potenciális osztályelsőként indult játékosa az uruguayi Luis Suárez. Osztályzata nem csak azért elégtelen, mert megengedhetetlen eszközökkel harcolt ellenfelével - megharapta Chiellinit -, hanem mert sokáig nem ismerte el tettét, s egy hétnek kellett eltelnie, mire elhangzott részéről a bocsánatkérés. Micsoda balhé, micsoda megcsúfolása a futballnak! Olasz kollégánk itt elragadtatja magát, s szerinte az ilyen futballista nem pályára, hanem pszichiátriára való. Kis túlzás talán…
0. Van osztályozhatatlan teljesítmény is, mégpedig Olaszországé. Fáradt öregurak benyomását keltették Pirlóék, s igaz ez akkor is, ha éppen az ő teljesítménye emelkedett ki a többiek közül. De hogy egy csapat - az Anglia felett aratott győzelem után - ennyit foglalkozzon a változtathatatlan meteorológia körülményekkel, a hőséggel, a párával, s Isten tudja még mi mindennel, csak a játékkal nem, az már mindennek a teteje. A 0 osztályzat azt is jelenti, hogy Itáliának mindent a nulláról kell kezdenie, ha vissza akar térni a futballvilág élvonalába.