Az elmúlt hetekben az egész ország ettől az I believe-től volt hangos. A washingtoni Freedom Plazában ugyanúgy ezrek gyűltek össze meccset nézni, mint a chicagói Soldier's Fielden, a helyi Bears amerikaifutball-csapat stadionjában, vagy Dallasban, ahol a Cowboy's aréna telt meg csaknem színültig, és Orlandóban, Oklahomában, sőt, Las Vegasban is tömegek követték az eseményeket, holott a nevadai sivatagban aztán végképp egészen másfajta játék dívik. Piros-fehér-kékre mázolt szurkolók őrjöngtek a kivetítők előtt, s zokogtak a belgáktól elszenvedett 2-1-es vereség miatt.
Amerikai szerelembe esett a futballal! Mindez teljesen váratlanul történt. A CNN riportere a meccsről szóló riportot azzal vezette fel, hogy szívek törtek össze, s habár a New Yorkból bejelentkező kollégahölgy láthatóan még nem igazán értette meg a "soccer" valódi lényegét, s olyan megállapításokat tett, minthogy csak a belgák támadtak, de Tim Howard fenomenálisan védett. Ám az a tény, hogy a legnagyobb hírtelevízió folyamatosan beszámolt az eseményekről, azt jelentette: Amerika hozzáállása a futballhoz megváltozott.
"Egy nemzet vagyunk" - szokták hangoztatni a világ vezető hatalmának első emberei, ám érdekes módon a kollektív tudat, az egységes szurkolás annak ellenére sem volt eleddig jellemző az Egyesült Államokra, hogy az egy rendkívül sportos ország. A Super Bowlt, az amerikaifutball nagydöntőjét több mint 100 millión nézik évről évre, a kosárlabda- és a baseball-szezon szinte megállás nélkül zajlik, a parkokban ezrek meg ezrek futnak szimpla kedvtelésből.
A CNN szakírója, az angol Don Riddell rámutatott, amikor a jégkorong-világbajnokságra elutazik a válogatott, alig éri el az emberek ingerküszöbét, az autóverseny a határokon belül számottevő, az meg, hogy a baseball-idényt Világsorozatnak nevezik, az egész sportvilág leghelytelenebb, legtúlzóbb elnevezése. Az amerikai sportrajongók általában provinciális alapon választanak kedvenc klubot. Ahol laknak, van egy csapat, annak drukkolnak, de hogy országos népszerűsége legyen valamelyiknek, az szinte elképzelhetetlen.
Az ország labdarúgó válogatottja 1990-től kezdődően rendszeres résztvevője a világbajnokságnak, sőt, az 1994-es hazai rendezésű, valamint a 2010-es dél-afrikai vb-n egyaránt továbbjutott csoportjából, 2002-ben pedig meg sem állt a nyolc közé kerülésig. De még négy évvel ezelőtt is furcsa szemmel néztek arra, aki a soccer után érdeklődik. Ahogy Riddell írta: az Onion nevű szatirikus kiadvány a magányos soccer-rajongón gúnyolódott, akinek vb-lázától a kollégák nem tudnak normálisan dolgozni. Az üzenet egyértelmű volt, az illető kívülálló, egy lúzer!
Hogy mi történt négy év alatt? Az NBC nagy sikerrel jutott túl az első angol Premier League-közvetítéssorozaton. Amióta David Beckham 2007-ben megérkezett a tengerentúlra, hét új klub csatlakozott a Major League Soccerhez. Amíg a hetvenes években körülbelül 100 ezer fiatalkorú futballozott, ma 3 millió; a regisztrált labdarúgók száma pedig 24 millióra nőtt, amivel, Kína mögött, az Egyesült Államok a FIFA második legnagyobb tagországa.
"Mintha hazai pályán játszanánk" - mondta még a csoportkör során Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány. Brazíliába 154 ezer drukker utazott el, ezzel a házigazdák mögött a legnépesebb pártolói bázist tudhatták maguk mögött. Rekordokat döntöttek a televíziós közvetítések, az ESPN 30 százalékos növekedést jelentett a négy évvel korábbihoz képest, a spanyol nyelvű Univision 50 százalékosat.
A portugálok elleni találkozót 25 millió ember figyelte a képernyőkön keresztül - ami nyilván fals adat, mivel a Nielsen azt nem tudja mérni, mennyien nézik kocsmákban, szurkolói zónákban a találkozókat -, s ezzel egyaránt megelőzte az NBA és az NHL nagydöntőjének egy-egy partiját (18, illetve 5 millió) s a baseball-közvetítések átlagos számát is jócskán túlhaladta (14,9).
A sportág amerikanizálódása már a nyelvben is megmutatkozik, kifejezést alkottak a fejelésre (headkicks a headers helyett) és a 11-esre (death strikes a penalty helyett), átnevezték a sárga és piros lapos büntetéseket is (felony cards), miközben a közösségi felületeken egyre-másra a soccerrel kapcsolatos információk cserélnek gazdát. Tegnap bemutatták Orlandóban a brazil Kakát.
Noha a korábbi aranylabdás majd csak 2015-ben csatlakozik a City nevű együtteshez, addig Sao Paulóban futballozik, több ezer ember várta, s éljenezte az érkezését. Mindeközben Obama telefonon felhívta az amerikai csapatot, és azt mondta: "Büszkévé tettetek bennünket!" Tim Howard kapusnak pedig azt javasolta, vágja le a szakállát, akkor talán nem tépik majd szét a drukkerek.
Az Egyesült Államok a világ vezető hatalma, legyen szó gazdasági, politikai vagy egyéb megközelítésekről. A hidegháború óta nem volt olyan ellenségkép, amellyel szemben egységesen fel tudott volna sorakozni.
Kennedy a Holdra szállás tervének meghirdetésekor azt mondta: "Nem azért tűztük ki célul, mert könnyű. Hanem mert nehéz!" Amerika új célt talált magának, amely eléréséért kollektívan harcolhat. A labdarúgásban is első akar lenni. És ha valamit akar, azt általában el is éri. Csak az a kérdés: mikor?
