Szükség van a nyugdíbiztosítási egyéni adatok hitelességének erősítésére, a digitalizált adatbázis aktualizálására, az ügyfélnél esetleg meglevő adatok értékelésére, de a nemrég törvénybe iktatott, bejelentett módszer nehézkes, lassú, az ügy helyett az ügyfelet mozgatja, előnyei pedig kétségesek. Egyebek mellett így fogalmazott Barát Gábort, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) volt vezetője lapunknak azt követően, hogy a főigazgatóság mostani igazgatója, Mészáros József bejelentette, még a nyáron bevezetik a járulékbefizetések nyomonkövethetőségi rendszerét. Először az 1955-59 között születettekkel kapcsolatos eljárás zajlik le, és aztán fokozatosan kiterjesztik a teljes biztosítotti körre. Mészáros József szerint ez azért hasznos, mert így az érintettek nem a nyugdíj igénylésekor fognak szembesülni azzal, hogy milyen befizetésük volt a nyugdíjbiztosítás számára, hanem már a tényleges teljesítéskor.
Barát Gábor szerint viszont nagy a késedelem. Ugyanis, év végéig kellene végezni az említett korosztályokkal, és januártól jönnének az újabb korosztályok. Félő, hogy erre nincsenek felkészülve az ügyintézők, és az informatikai programok sem alkalmasak az ilyen gyors munkára. Barát nem érti, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló keresetek mellett beérkező nyugdíjjárulék "gyűjtésével" mi a cél, mire használnák azokat. Azt pedig szakmai nonszensznek nevezte, hogy az egyéni számlán az ügyfél látja a biztosítási teljesítményét, illetve ki tudja számolni majdani nyugdíjának összegét. Ha nyilván is tartják a munkáltató által bevallott - tehát nem a befizetett - nyugdíjjárulékot, akkor is felmerül a kérdés, hogy mi lenne a szerepe ennek a nyugdíj összegében. Ez az információ ugyanis nem mond semmit, hiszen az időskori ellátást nem a befizetett járulék alapján, hanem a munkával eltöltött évek, és az 1988-tól a szolgálati idő végéig elért jövedelem, illetve annak átszámítása (valorizálás) szerint határozzák meg.
Korábban az úgynevezett NYENYI (nyugdíjbiztosítási egyéni nyilvántartó lap) segítette a nyugdíjmeghatározást. Ez az előző évi biztosítási adatokat tartalmazó, konszolidált adatszolgáltatási kötelezettséget jelentette, amelyet közvetlenül a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervekhez nyújtottak be a foglalkoztatók. A NYENYI-t a hatályos törvény szerint 2010-ről már nem kell kiállítani, vagyis utoljára a 2009. évről kellett ebben a formában adatokat szolgáltatni. A káosz azóta tart.
A mai rendszerben, de más hasonló rendszerben sem kell, nem is lehet ellenőrizni, hogy az egyes dolgozók után ténylegesen mennyi járulékot fizetett be a munkaadó. Ez alól az egyéni- illetve a társas vállalkozók a kivételek. Barát Gábor kifejtette azt is, tudni kellene különbséget tenni a bevallott és a ténylegesen befizetett járulék között. Szerinte nagy hiba volt megszüntetni a szolgálati idő elismerési kérelmet, amelyet az ügyfél adhatott be, amivel tisztázható volt minden és határozattal zárták le. Ezt a feladatot nem tudja pótolni a szakaszos személyes egyeztetés. Egy ilyen nagyságrendű projektet alaposabban kell előkészíteni - tette hozzá.
Mészáros József eredményként számolt be arról is, hogy a munkáltatók 2012 óta teljesített befizetéseit honlapjukon - az ügyfélkapun keresztül - a biztosítottak már most is ellenőrizhetik. Az ONYF portálon egyébként a "Társadalombiztosítási egyéni számla megtekintő" menüpont alatt a szolgáltatásra kattintva lehet elindítani a lekérdezés folyamatát. A rendszer első alkalommal kéri a TAJ számot, "majd a személyes adatok alatt megjelennek a társadalombiztosítási egyéni számla NAV által nyilvántartott, havi bevallott nyugdíjjárulékára vonatkozó adatai".
Barát Gábor szerint nem az a gond, hogy a nyugdíj adatbázist "tisztítják", illetve hitelességét, teljeskörűségét növelik, mert erre szükség van. Tényleg nem célszerű ezt a nyugdíj tényleges igénylésének idejére hagyni. De amit a jelenlegi szabályok írnak elő, az szerinte átgondolatlan, úgy tűnik, nincs előkészítve.
Az egyéni nyugdíjszámla kérdése 2001-ben vetődött fel először, akkor kormánydöntés is született a névleges egyéni számla alkalmazásáról. Az első Fidesz-kabinet bevezette volna a Svédországban alkalmazott nyugdíjrendszert, először a pályakezdőkön, 2006-07-ben pedig már teljes körben alkalmazták volna. A módosítást csupán a 2002-es kormányváltás sodorta el. A téma akkor került ismét elő, amikor a 2010-es kormányváltás előtt Varga Mihály fideszes politikus a svéd modell bevezetéséről beszélt. Az egyéni számlán ekkor még mást értettek, mint most, a magánpénztári számlákhoz hasonlót vezettek volna be. Az arra érkező járulékokat jóváírták volna, hogy később, az ott felhalmozott vagyonból fizessenek nyugdíjat. Hamar kiderült, hogy ez kivitelezhetetlen, hiszen nem volt válasz arra, hogy miből fizetnék a jelenlegi nyugdíjasok ellátását, és a hazai foglalkoztatási helyzet sem tette ezt lehetővé. Később, amikor Orbán Viktor miniszterelnök megzsarolta a kasszatagokat és a kormány államosította a magánpénztári megtakarításokat, az ígérték, mindenki pénze jó helyen lesz, garantálják az egyéni számlavezetést. Még ekkor is - 2010-11-ben - arról beszéltek, hogy azon a korábban felhalmozott vagyont is jóváírják, így mindenki okkal gondolta, hogy a pénze nem veszik el. Ez az az ígéret, amiből 2010 óta nem tud kimászni a kabinet, és valamit mindenképpen tenniük kellett. Ebből lett ez a sajátos egyéni számla, ami valójában csak egy információs adatbázis, a személyazonosító adatokat, a TAJ számot és a 2012. december 31-ét követő időszakra bevallott nyugdíjjárulékot vezették rá. Most ezt "fejlesztik" tovább.
Az államosított magánpénztári megtakarításokkal kapcsolatban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tegnap benyújtotta pénzügyi beszámolóját a parlamentnek a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról. Ebbe az alapba került az a durván 3000 milliárd forintnyi vagyon, amelyet a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolásakor, a pénztártagok államhoz való átterelésével 2011 tavaszán bekebelezett az állam. Az alap vagyona 2013 év végén mindössze 176,7 millió forint volt, vagyis szinte teljes egészében elfogyott.
Novemberben ismét nem lesz kiegészítő ellátás
Nemcsak a majdani, hanem a jelenlegi nyugdíjasok is érezhetik a káoszt. Korábban novemberben rendszeresen számíthattak nyugdíjkiegészítésre, ez tavaly, és az idén is elmarad. A mesterségesen lenyomott infláció miatt nem kaptak pluszpénzt az idősek, ami bármikor, akár januárban, az éves emeléssel is előfordulhat.
Tavaly, 2013-ra vonatkozóan a szaktárca azt írta lapunknak, a januári emelés mértéke 5,2 százalék volt, és ez lényegesen magasabb a tényleges inflációnál, azaz "értékmegőrzésen felüli emelésben részesültek a nyugdíjasok". A törvény szerint "akkor kell novemberben kiegészítő emelést nyújtani a nyugdíjasoknak, ha a tárgyévre tervezett infláció mértékénél a tárgyév első nyolc hónapjának adatai alapján, a nyugdíjas fogyasztói kosárra tekintettel számított, az év végéig várható infláció mértéke legalább egy százalékponttal magasabb. Eszerint a nyugdíjas fogyasztói árindex 1,1 százalék volt". Pedig 2013-ban is kizárólag a rezsicsökkentésnek volt köszönhető ez az eredmény, mert az élelmiszerek és a gyógyszerek ára, vagyis azok a termékek, amelyekre az idősek a legtöbbet költenek, infláció fölötti mértékben emelkedtek.
Nem lesz ez másképp az idén sem. Januárban 2,4 százalékkal emelkedtek az ellátások. A jegybank viszont a márciusi előrejelzéséhez képest mérsékelte a 2014-es és 2015-ös inflációs várakozását is: idénre 0,7 százalék helyett 0, jövőre pedig 3 százalékos helyett 2,5 százalékos inflációt vár. Ez alapján az idősek januárban ismét "jól jártak", vagyis nem jár az őszi nyugdíjkorrekció.
Eközben az RTL Klub arról számolt be, hogy nincs pénze a nyaralásra a magyar nyugdíjasnak, mert a nyugdíjból csak gyógyszerre és rezsire futja. Könyv helyett műsorújságot olvasnak, nyaralás helyett tévét néznek. Az EU-ban az idősek 43,6 százaléka, itthon a 79,4 százalékuk nem jut el nyaralni, de aki eljut, az is kevesebbet költhet, mint az átlag. Egy francia vagy egy német nyugdíjas hétszer, de még egy szlovák nyugdíjas is kétszer annyit költhet nyaralásra, mint egy magyar. Az uniós átlaghoz képest háromszor annyi 65 év feletti egyedülálló van, aki nem engedhet meg magának egy húsételt legalább kétnaponta. Sőt, 70 százalék nem engedhet meg egy váratlan kiadást, ez az arány az unióban ez 40 százalék.
A magyarok pesszimizmusa közismert. Nem kivétel ez alól az sem, hogy milyen arányban számítanak honfitársaink arra, hogy "kényelmes nyugdíjuk" lesz. Ám 100 emberből mindössze 11-en nyilatkoztak így. De elkeseredésre semmi okunk, mert az Aegon Biztosító legfrissebb felmérése szerint, mint azt Zatykó Péter elnök-vezérigazgatótól megtudtuk, Franciaországban még ennél is rosszabb az arány. A világstatisztikát azonban alaposan javítja, hogy a megkérdezett kínaiak több mint fele arra számít, hogy megfelelő életszínvonalon élhet majd idős korában is.
A világ országaiban a lakosság tudatosan készül nyugdíjas éveire. Ennek tanúbizonysága, hogy írásos pénzügyi tervet is készítenek arra, hogy milyen mértékű nyugdíjcélú pénzügyi megtakarításra - öngondoskodásra - van szükségük, hogy ne szoruljanak majd gyermekeikre, illetve az állam szociális gondoskodására. Magyarországon az ilyen pénzügyi írásos terv szinte ismeretlen, az Aegon által megkérdezetteknek mindössze 5 százaléka mondta azt, hogy készített ilyet. A jövőjüket leginkább a brazilok tervezik meg, írásos tervet azonban itt is a megkérdezetteknek alig több, mint 20 százaléka készít. (Egy másik felmérés szerint szinte nincs különbség a jövőről való gondoskodás tekintetében abból a szempontból, hogy a megkérdezettnek milyen a vagyoni-jövedelmi helyzete.) Az okok nyilvánvalóak: a hosszú távú megtakarítások és a nyugdíjrendszer stabilitásával kapcsolatos erős fenntartások. Az öngondoskodás filozófiája: a megtakarítás fontosabb, mint a fogyasztás. A kínaiaknál ez azért is vált az életmód részévé, mert a világ legnépesebb országában az állami nyugdíj szinte ismeretlen, az idős korúak a megtakarításaikból tartják el magukat.
Talán meglepő, de a hazai munkavállalóknak csak 38 százaléka választaná az azonnali nyugdíjat, ha elérte a szükséges korhatárt, 43 százalékuk szívesen dolgozna tovább (A tényleges gyakorlat azonban ellentmond az előzetes elképzeléseknek). A nyugdíj melletti munkának - mint az közismert - határt szab az egészségi állapot, illetve a munkaerőpiac. Jelenleg a munkáltatóknak csupán 23 százaléka teszi lehetővé, hogy az alkalmazottak a nyugdíjkorhatár elérését követően részmunkaidőben folytassák a munkát, és csak 12 százalékuk biztosít átképzést. Az alkalmazottak 52 százaléka szerint a munkaadójuk nem ad elég információt vagy támogatást, ami segítene a munkavállalóknak átlépni a nyugdíjas évekbe.
Az Aegon megalkotott egy úgynevezett nyugdíj felkészültségi indexet, amely a nyugdíjra való felkészülés mértékét határozza meg. A tavalyi évhez viszonyítva itt némi javulás észlelhető, örömre azonban semmi ok nincs, ugyanis a maximális 10-ből 6 alatti volt az elért pontszám: a 2012-es érték 5,2, a 2013-as 4,9, az idei pedig 4,9 százalékos volt. A szakemberek ebből azt a következtetést vonták le, hogy a felkészültség általános szintje még mindig alacsony, az emberek nem készülnek tudatosan arra, hogy egyszer nyugdíjba kell menniük. A városi népesség 7 pontja viszont már közel jár a jónak mondható 8 ponthoz.
