Az alelnökválasztáson 729 politikus adta le szavazatát, amelyek közül 12 volt érvénytelen, így egy-egy alelnök megválasztásához 359 voksra, a leadott érvényes szavazatok több mint felére volt szükség. Pelczné Gáll Ildikót Martin Schulz EP-elnök közlése szerint kereken 400 képviselőtársa támogatta, és választotta meg az EP egyik alelnökévé.
Az Európai Parlament 14 alelnöke közül a szavazás első körében Pelczné Gáll Ildikó mellett még öt jelöltnek sikerült megszereznie az alelnökké választáshoz szükséges többséget. Az alelnökválasztás első körében a szintén az Európai Néppárthoz tartozó olasz Antonio Tajani, az ír Mairead McGuinness, a spanyol Ramón Luis Valcárcel Siso, a román Adina-Ioana Valean és a német Rainer Wieland lett az Európai Parlament alelnöke.
A szavazás második körében a fennmaradó nyolc alelnöki poszt közül hármat sikerült betölteni a szociáldemokrata, román Corina Cretu, a francia Sylvie Guillaume és az olasz David-Maria Sassoli megválasztásával.
A harmadik körben már csak egyszerű többségre volt szükség, vagyis, akire a legtöbben szavaztak, azt alelnökké választották. Így a liberális, finn Olli Rehnt és a német Alexander Graf Lambsdorffot, a zöldpárti, osztrák Ulrike Lunaceket, a radikális baloldalhoz tartozó, görög Dimitriosz Papadimuliszt és az Európai Konzervatívok és Reformerek csoportjához tartozó lengyel Ryszard Czarneckit is az Európai Parlament alelnökévé választották.
Egyetlen olyan jelölt volt, az olasz Fabio Massimo Castaldo, akit az EP-képviselők nem választottak alelnökké. Castaldo a Beppe Grillo által fémjelzett olasz populista Öt Csillag Mozgalom képviselője, amely a Nigel Farage vezette, Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája elnevezésű képviselőcsoport soraiban foglal helyet.
