Ha már unjuk a politikát, olvassunk jó regényeket. Itt van mindjárt Décsy Eszter kitűnő könyve a „Helló miszter, áj láv jú!” Vegyük úgy, hogy kétféle ember van. Az egyik álmodozik, hogy milyen jó lenne valahol máshol. A másik meg fogja magát, felpattan egy repülőre és elutazik Indonéziába. Szerez hozzá egy művészeti ösztöndíjat – aztán hadd szóljon. A második típusú emberből is kétféle létezik.
Az egyik maximum a Facebookon vagy az Instagramon számol be kalandjairól, a másik viszont könyvet ír belőle. A mi Eszterünk ehhez az utóbbi csoporthoz sorolható, és az Ab ovo kiadó segítségével remek könyvet írt kalandjairól. Mert az azért el tudjuk képzelni, hogy egy ifjú és felettébb kíváncsi hölgynek aztán bőségesen akadnak izgalmas történetei a világ túlsó végéről.
A személyes kalandok mellett – milyen az, amikor stoppolunk és a sofőr közli, hogy ő álmos, úgyhogy a kedves utas legyen szíves vezetni, ha el akar jutni a célig, Indonézia számunkra egészen ismeretlen világáról is sokat megtudunk. Vannak még rituális fejvadászatok és ha nincsenek, miért találtak száz lefejezett holttestet egy dayak-mandurai etnika csata után?
És persze öreg varázslók a falu széléről mesélnek csodás történeteket, mindez a hétköznapok kalandjaival együtt olyan kedvcsináló, hogy már-már előhúzzuk az iskolai atlaszt, megnézni hol is járunk, aztán a menetrendet, hogy mikor indul a legközelebbi gép. De addig is olvasgassuk ezt a helyes könyvet és örüljünk, hogy valaki idehozza nekünk készre főzve ezeket a pompás kalandokat.
