A meggyel már megint baj van. Még csak a koraiakat szedik - az érdi bőtermőt, a cigánymeggyet -, de egyszerre két gubanc is összejött. Az érdiért általában kilónként nyolcvan forintot fizetnek a felvásárlók, a másikért a felét, és ezt a termelők igencsak keveslik. Azóta rebesgetik, hogy már a nyolcvan is csökkent. Valójában a napszámot sem fedezi az átvételi ár, mert igen picinyke termelőnek kell annak lennie, aki képes a családjával leszedni a fáról a termést. Sokáig viszont nem lehet halasztani a szüretet, mert vagy lehullik a gyümölcs, vagy gombabetegség támadja meg, vagy megaszalódik a fán.
Már persze, ha egyáltalán átveszik. Akarják? Leállítás, esetleg újabb indítás, ám senki nem tud semmi biztosat. Bőven termett meggy. A gyümölcs maga a szokásosnál apróbb, s ebben jócskán közrejátszott az aszály is. Esővíz nem jutott le a gyökerekig, mert annyi eső az idei tavaszon a meggytermés harmadát szüretelő Szabolcsban nem esett. Itt van a legtöbb feldolgozó is. Többnyire kicsi üzemek. Meg itt ment tönkre a legtöbb konzerváló is.
A megyei agrárkamara arról ábrándozik, hogy a minisztériumhoz fordul, vásárolná föl a szabolcsi kistermelők - állításuk szerint - tizenötezer tonnára rúgó meggytermését, amely nem kell senkinek. Rejtély, mit kezdene a gyümölcsáradattal a miniszter. Pálinkának is irdatlan mennyiség lenne. A becefrézésre is kellene tároló, hordó, bélelt gödör, ilyesmi, meg hát főzdei kapacitás. Mindenből rengeteg. És ki inná meg a millió liter pálinkát? (Nagyjából annyit biztosan lehetne lefőzni belőle.) És aranyáron adnák literjét? Vagy olcsóságával hazavágná az immár szépen virágzó tüzesvíz ágazatot? Döntésre nem áll rendelkezésre túl hosszú idő, mert a meggyszezon egy hónap alatt lefut. Nem hiszek benne, hogy a miniszter tenni tudna valamit. A magoszos kamara hozzáértéséről ennyit.
Mi hát igazán a baj? Talán nincsenek értékesítő szövetkezetek? Vannak. Az első rendeletet a zöldség és gyümölcs Termelői Értékesítő Szövetkezetekről (TÉSZ) még Torgyán József írta alá tizenhat éve. Mit mondjak? Ha jogi fércmunkának nevezem, akkor még dicsértem is. Azért alakultak szövetkezetek. Ezekben a termelés a tagok magángazdaságaiban zajlik, csak az értékesítés közös. Nem kaptak volna elég támogatást?
Hogyne kaptak volna! Minden kormány igyekezett a jövőbeni piacszerző formációkat segíteni. Ez olykor különös eseteket szült. Legtündöklőbb példája a Napkoron alakított tész, amely nagyjából ötszáz milliós támogatást nyelt be - fő tárolóját Németh Imre miniszter avatta ünnepélyesen -, aztán felszámolták. Alma és meggy forgalmazását tűzte ki a szervezet alakuláskor, de se egy tepsi pitére, se egy levesre való gyümölcsöt nem adott el.
Ma a hetven körüli tésznek és termelői csoportnak cirka fele vette lajstromára a meggy forgalmazását. A baj csak az, hogy nemigen megy a bolt. Talán ha konzervüzemük lenne… Fő piacunk Németország. Ott évente általában nyolcvanmillió üveg meggybefőttet esznek meg, s abból harmincmillió körül Magyarország szállít. Szép szám ez. Semmilyen más termékünk nem ilyen sikeres. Ám a feldolgozók magántulajdonban vannak, aminek tündéri következménye, hogy az árviták öt évből kettőben-háromban fölsisteregnek. A termelő kevesli, a konzervüzem sokallja. Így szép ez, így magyaros.
Utolsó információm szerint a hetven körüli szervezet összes bevétele 36 milliárd forint körül alakult (az újabb adatot még nem kaptam meg). Sok ez? Dehogy sok! Ha egy ilyen szövetkezet teljesíteni akarná a minimálisan számolt négy funkcióját (ütőképes piaci menedzsment foglalkoztatása, marketing, kutatás + fejlesztés, tanácsadás), akkor legalább ötvenmilliárdos éves bevételre lenne szüksége. Egynek. Vagyis a tészek kicsik, nem piaci tényezők.
Miért nincs elég bevételük? Mert a tagjai csak végszükségben szállítanának a tésznek, ha már a nagybani piacon nem tudnak túladni a portékán. Ezt pedig a mindenkori kormányunk által követett - és fájdalom, kisgazdás szellemiségű, elhibázott - agrárpolitika generálja. Alapvető ok. Ha változatlan marad, és például a számla nélküli - tehát adózatlan - értékesítés uralja a tovább a szférát, szó sem lehet kibontakozásról.
A másik gond az, hogy erős tészt csak erős gazdaságok képesek működtetni. Vannak ilyenek? Vannak, persze, csakhogy azok nemigen termelnek zöldséget és gyümölcsöt. Akik meg erre adták a fejüket, azok kistermelők. Legalább 300 ezren. (Vajon hányan érvényesítik az idén az őstermelői igazolványukat?) Ennyi erős gazdaság hazánkban nem létezik. A húsz hektárt meghaladó zöldség és/vagy gyümölcstermelő üzemek szinte teljesen hiányoznak. Ötszáz kvadrát retket vagy salátát még el lehet sózni a nagybanin, többet nem, meg hát a többhöz gépek is kellenének. A napszámos olcsóbb. Ötven hektár minimum? Ugyan!
Május végén az illetékes hivatal 736 millió forintot utalt ki támogatásként az ágazatban működő tészeknek és csoportoknak, részben uniós, részben hazai forrásból. A meggy gondjai akkor még nem aggasztották a Kossuth téri palotát. Politikusi reménykedés, hogy e támogatástól terem több zöldség és gyümölcs. És biztosan lesz piac is.
