- Én, a halott zsidó

Azt hiszem, végleg meghülyültek a jobberek. Persze az se okos, aki azt hitte, hogy egy percig is normálisak voltak.
Egy olvasóm hívta fel a figyelmemet rá, hogy a "Zsidók a magyar közéletben" című netes orgánumban szerepelek. Ez minden körülmények között dicsőség - tekintve a szerzők nyalafintaságát.
A kudarcos, nyomorult életutat maguknak tudható senkik elkeseredése érthető. A "nem lettem csoportvezető/vezérigazgató, mert nem vagyok zsidó"- típusú nyervogásban sosem bukkant még elő a kétely vagy bizonyosság: talán nem is vagyok rá alkalmas…
Ma megint az elvszakértelmű munkásigazgatók tombolása látszik előtüremkedni, ahogyan annak történelmi kora is visszatért.
Olvasom tehát a mocskos zsidókat proletár keménységgel megbélyegző portált, ahol örömömre vagyok ott. Olyannyira, hogy nevem gondosan betelepített linkjére is rákattinthatok. Ez jön ki: "Veress Jenő ref. teológus, 1882. Tábori lelkész. Magyarra fordította Servet 30 levelét Kálvin Jánoshoz; főműve: A jelenkori rendszeres teológia főbb problémái." (Tehát nem csupán gonoszok, ostobák is, mert hol itt a Népszava…?)
Szemalőr, mondaná a francia. Óhitű, mondja Orbán, ha pötit zsidózik…!
Tehát 132 éves zsidó református lelkész vagyok. De inkább a reformáció halottja, mert nem szokásom ennyit élni…
Mondjuk, érdekes érzés a lista szerinti rohadt tömegzsidónak lenni a móri mészáros vagy éppen Medgyessy Péter társaságában.
De ezt a bűzös, nyálkás ülepnyalást is sajtószabadságnak hívják, amiért viszont bármikor kiállok.