Tipp-topp megjelenés. Kifogástalan szabású öltöny, (még ha konfekció is, bár valószínűtlen), egyéni, az arcalkathoz illő frizura, fénylő, kristálytiszta szemüveg, és előttünk a Fidesz egyik legrokonszenvesebb politikusa, az életkorban is szimpatikus Gulyás Gergely. Miközben a pártalapítók generációja a legszebb férfiszakaszban, az ötvenesek kategóriájában még mindig átütő erejű, ő már azt a jövőt vetíti előre, amely alkalmasint rátermett lehet a higgadásra és a megújulásra. Az igazán korszerű konzervativizmusra, amilyenné hatalomgyakorlása közben például Angela Merkel lett. Gulyás Gergely rokonszenves tulajdonságait az is növeli, hogy nem torpan meg az ellenvélemények ütköztetése előtt, vállalja a szereplést méghozzá elég sokszor a politikai ellentábor "oroszlánbarlangjaiban" is. A Klubrádióban ritkábban, de az ATV tévé kamerái előtt viszonylag gyakrabban, szembesülve a rámenős riporternővel, tolerálva annak makacs kérdéseit.
Ennek lehettünk a tanúi a közelmúlt napokban is, az úgynevezett reklámadó, az ellenzék fölfogásában, a médiát sanyargató törvény ügyében. Aki arra számított netán, hogy az ifjú politikus pártja többi hangadójához képest valamivel hajlékonyabb lesz, az érthetően csalódott. De aki józanul tudja fölmérni a valóság részleteit, az abban részesült, amire számíthatott. A képviselő a tőle megszokott hajlékonysággal, védte meg pártjának konok álláspontját. Nem azért, mert ez a parlamenti bizottsági elnök ugyanolyan kérlelhetetlen volna, mint a megszokottan merevek, hanem mert mégis a Fidesz vezetés élvonalában menetel. Ha ott óhajt maradni, és nagy valószínűséggel ez a szándéka, más magatartást nem választhatott. Egyelőre. Így nem azon kell töprengenünk, hogy csalódottak voltunk-e a szereplés megítélésekor, hanem azon, hogy a Fidesz berkeiben, miért ez a fő áramlat?
Az sem újszerű megállapítás, hogy föltehetően azért, mert a párt kérlelhetetlen vonalvezetőjében, Orbán Viktorban, viszont a legcsekélyebb hajlam sincs a hatalomgyakorlás finomabb alkalmazására. Föltehetően már hónapok óta készen várakoznak az olyan kíméletlen törvényjavaslatai, mint amilyennel a főváros teljes politikai bekebelezését igyekszik előkészíteni, arra az esetre, ha hatalomvesztés fenyegetné. És nem csupán ez az egyetlen ilyen szöveg, hanem párosul a reklámadó nevű szörnyeteggel, egyszerre és könyörtelenül kell lecsapni. Ez magyarázza a menetrendet is, késedelem és habozás nélkül néhány nap alatt keresztülhajszolni mindent. Nem azon kell tehát kérődznünk, hogy az olyan kétségtelenül hajlékonyabb politikusok is, mint amilyen Gulyás Gergely is, pártjuk álláspontjának a védelmében ugyancsak miért "fafejűek", még ha csalódottak vagyunk is. Hanem azt kell kimondani habozás nélkül, hogy ennek az országnak a Kádár rezsim eltűnése óta első ízben ismét, demokratikus centralista a vezető ereje.
Amelyben a demokrácia ugyanolyan díszlet csupán, mint volt bármikor a "fordulat éve" óta. Megsértődnének, ha hasonlatként a "lenini" formulát idéznénk föl, de hát elméletben és a gyakorlatban is, szó szerint ugyanaz. Szűk körben egy kemény mag dönti el, hogy mit kell cselekedni, és az egész pártapparátusnak alá kell vetnie magát. Habozás, megtorpanás nélkül. Nem véletlen, hogy ez a rendszer a látszat kedvéért néha kitaszítja is az olyan túlbuzgókat, mint amilyen a merev gerincű Hoffmann Rózsa volt, sőt nem kizárható ki az sem, hogy egy napon hasonlóan kellemetlen reggelre ébredhet Kerényi Imre is. Túlbuzgón utánoznak.
A minap, reggeli szokásos rádió produkciójában Orbán Viktor lezseren azzal érvelt, hogy mindkét intézkedést a kellő fórumokon hosszas viták előztek meg, így öltöttek végleges formát. Csak éppen a párthoz közelálló sajtóban, nyomát sem láthattuk annak, hogy hol és mikor ülésezett ez a "központi bizottság", ki mivel érvelt mellette, netán ellene, milyen finomabb formula vitatkozott. Ugyanaz a gyakorlat, akár annakidején. Ennek a "vitának", ha egyáltalán csakugyan volt, legföljebb a "politikai bizottság" fóruma lehetett a színhelye. És az előterjesztő is maximum egy lehetett, utána egyhangú döntés, mert a demokrácia úgy-e akkor hiteles, ha kétely sem merül föl?
És ha már a demokratikus centralizmus formulájánál tartunk, jelen van napjainkban is az ikertestvére, a népfront parlament. Ahol annyi tény, a magyar választók egy részének meggyőződése miatt, mutatóban akad néhány tucat ellenzéki is, de zömükben olyan honatyák, ("honanyák" csak mutatóban), akik rendületlen követői a mameluk gyakorlatnak. Ilyen módszerrel gyerekjáték negyvennyolc, de ha kell huszonnégy órán belül is törvényjavaslatokat áthajszolni. Mikor olvashattunk bárhol egyetlen sort is arról, hogy kormányülésen a nyolc-kilenc miniszternek akár egyike is, fölszólalásában csekély kételyének adott volna hangot? Méltatlan volna bármilyen nevet is idézni a távolabbi idők krónikáiból, a miniszter, mint "közszolga" értelmezés változatlan. Hamisítás nélküli másolása a korabeli időknek.
A száguldó döntések titka, szemrebbenés nélkül fejet hajtani. Hasonló jelenségeket keresve válogatás nélkül lapozgathatnánk napjaink német, holland, brit, francia, dán vagy egyéb sajtójában. Hasztalan igyekezet volna, és talán ez is az egyik oka annak, hogy az Unióban, de másutt is, legalábbis eddig, ismeretlen fogalom a reklámadó, ? la Viktor Orbán.
