"Jó néhány fontos európai kérdésben mi nyitottuk meg a frontot" - kérkedett a minap Kósa Lajos pártjának európai kezdeményezéseiről, s már maga a háborús szóhasználat is elgondolkodtató. A fideszes főember példákat is mond, eszerint frontot nyitottak "a bankadó, a multiadó, a rezsicsökkentés kérdésében, a kereszténység szerepét illetően, a családok védelme kapcsán, a házasság intézményének újrafogalmazásában, stb." Mielőtt beájulnánk a látványos felsorolástól, nem árt emlékeztetni a közvéleményt néhány tényre és összefüggésre.
1.Bármennyire is fontos lenne az elsőség dicsősége a Fidesz-kormány számára, de extra bankadót nem ők vezettek be először Magyarországon, hanem az MSZP-SZDSZ koalíció. 2004 őszén Gyurcsány Ferenc még csak miniszterelnök-jelölt volt, s mondhatni "első előtti" intézkedésként, az igazságosabb közteherviselés érdekében kezdeményezte a bankok extra jövedelmének megadóztatását. Ráadásul a törvényjavaslat szövege a pénzintézetek képviselőivel előzetesen kialakított kompromisszumot tükrözte. A törvény parlamenti vitája során aztán - mert 2004-ben még ilyen is volt! - az ellenzékben lévő Fidesz azzal támadta a kezdeményezést, hogy "ez az irány nem az Unió iránya, hanem Fehéroroszországé, Jordániáé, Türkmenisztáné, de semmiképpen sem az Európai Unió iránya." S nem mellékes az sem, hogy az akkori bankadó nem vezetett a hitelezés visszafogásához és a gazdasági fejlődés megroppanásához, mint ahogyan az történt az Orbán-Matolcsy féle unorthodox gazdaságpolitika következtében...
2.A globalizáció kritikája és ezen belül a multinacionális vállalatok ellentmondásos szerepének elemzése korántsem a konzervatív politikai mozgalmak szellemi terméke. Az úgynevezett washingtoni konszenzuson alapuló globális pénzügyi-gazdasági folyamatokat a progresszív baloldalhoz sorolható tudósok, elemzők és politikusok bírálták legkorábban és legkövetkezetesebben. Az MSZP egyetértően teret adott a jeles kutatók, tudósok, kiemelkedő közírók figyelemfelkeltő elemzéseinek a modern pénzkapitalizmus új kihívásairól. A Horn-, Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok alapvetően nem neoliberális gazdaságpolitikai eszmék, hanem kemény gazdasági kényszerek hatására tettek engedményeket a multinacionális vállalatoknak, méghozzá nagyon is praktikus okokból. A magyar gazdaságnak ugyanis tőkére, befektetésekre, foglalkoztatásra, modern technológiára, volt szüksége, s ezeket csak a külföldi tőkés nagyvállalatok tudták biztosítani.
A nagyhangú Fidesz-vezetők azidőtájt még bőszen a neoliberális, szabadpiaci elvek hazai politikai avantgárdjának számítottak, és az ezzel szemben fellépő baloldali közgazdászokat-politikusokat kommunista maradványoknak aposztrofálták. Most a ló túlsó oldaláról hirdetnek látványos szabadságharcot a multinacionális tőkével szemben, ám azt éppenséggel elfelejtették előzetesen felmérni, hogy mely vállalatok fizetik be manapság a legtöbb adót a költségvetésbe, melyek növelték leginkább a foglalkoztatást, melyek adják a magyar export döntő részét, melyek hoztak hazánkba high-tech iparágakat. A realitásokat figyelmen kívül hagyó eszement "gazdasági szabadságharc" lehet ugyan látványos, s meg lehet vele nyerni a nacionalista és populista lózungokba bódult tömegek szavazatait, ám nem eredményezheti sem a gazdaság fellendülését, sem a szabadság kiterjedését.
3.A fideszes rezsicsökkentésnek semmiféle gazdasági alapja nincs. Kormányzati ciklusának utolsó évében az Orbán-rezsim kizárólag önös érdekből, választási számításból avatkozott bele az árképzésbe a tényleges költségektől és a piaci körülményektől teljesen elszakadva. Az "unorthodox" rezsicsökkentés trükkje, hogy annak költségeit a szolgáltatók kell viseljék, s előnyeit ráadásul elsősorban a nagyfogyasztók, azaz a gazdagok élvezik. Kósa állításával szemben az EU nem a rezsicsökkentést bírálja, hanem annak önkényes, piacellenes és a szociális igazságosság követelményével ellentétes megoldási módját. Az EU illetékesei - legutóbb a konvergencia-program kapcsán - teljes joggal hívják fel arra figyelmet, hogy az energiafelhasználás hatékonyságának növelésében, a rezsi csökkentését a veszteségek mérséklésével megvalósító módszerekben még óriási tartalékok lennének, hiszen a fajlagos energiafelhasználás a magyar háztartásokban rendkívül magas. De hát ez nem járna látványos rohammal, mint a rezsi(hecc)kampány, és nem is lehetne annyi politikai hozamot kicsikarni belőle. A dolgok jelenlegi állása szerint a racionális gazdasági gondolkodással és a felelős érveléssel szembeni szabadságharc folytatódik.
4.Orbán neohorthysta keresztény-nemzeti kurzusa egyre inkább eltávolodik a XXI. századi Európa szekuláris állami modelljétől. Az egykor antiklerikális politikusok pálfordulása még a hagyományosan vallásos európai pártok és politikusok között is visszatetszést kelt. A magát családbarátnak hirdető Fidesz az elmúlt négy évben sem emelte a családi pótlékot, ezzel szemben olyan adórendszert vezetett be, amelynek eredményeképpen csak a leggazdagabb családok jártak jól. Hát igen, ők azok, amelyek érdekeit a fideszbolsevik rendszer képviseli.
A Fidesz jó néhány kérdésben valóban frontot nyitott Európával szemben, de prominenseiknek botorság ezzel hencegniük: odakint már vesztésre állnak, s az Európa ellen indított felesleges, öncélú frontok és szabadságharcok súlyos következményeit Magyarország lakossága még hosszú ideig nyögni fogja.
A kalandozások kora lejárt.
