Közeledik a szarajevói merénylet centenáriuma. 1914 június 28-án egy bosznai szerb terrorista, Gavrilo Princip meggyilkolta Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, ezzel okot szolgáltatva az első világháború kitörésére. Ezzel kapcsolatban hadd utaljak arra a kevéssé ismert tényre, hogy mivel a trónörökös át akarta alakítani a Monarchia struktúráját az akkori nemzetiségek javára, a magyar politikusok közül sokan örültek halálának. Ami felkorbácsolta a kedélyeket Bécsben és Budapesten, az Szerbia feltételezett bűnrészessége volt a szarajevói merényletben.Az osztrák-magyar Monarchia vezetői úgy vélték, gyorsan meg kell torolni az államukon esett sérelmet.
Tisza István gróf magyar miniszterelnök első reakciója határozottan háború-ellenes volt. Helyesen látta, hogy Magyarországnak háború esetén csak veszteni valója van. Mégis néhány héten belül teljesen megváltoztatta véleményét és beadta a derekát a bécsi Conrad-Berchtold háborús pártnak. Az öreg Ferenc Józsefet sem volt nehéz rávenni arra, hogy Szerbiát "meg kell fenyíteni". Vajon ha Tisza nem változtatja meg véleményét, el lehetett volna kerülni a Monarchia hadüzenetét és ezzel Magyarország katasztrofális belépését az első világháborúba?
Talán igen. Bár a balkáni helyzet évek óta súlyosabb konfliktust készített elő, számolni kellett azzal, hogy egy Szerbia elleni hadüzenet milyen reakciót vált ki az orosz birodalomból. A többi közt ez indokolta Tisza István korábbi óvatosságát, s ezen még az a tény sem változtat, hogy a Monarchia akkori, 1914-es formájában előbb-utóbb átalakult, vagy felbomlott volna. Igy viszont felgyorsult egy folyamat, amiben - bár a fő konfliktus a németek és az oroszok között robbant ki - Ferenc József kettős országa játszotta a kezdeményező szerepet.
Az amerikai magyar történész, Vermes Gábor Tisza Istvánról írt kitűnő angol könyvében hosszú fejezetben tárgyalja a hadbalépés körülményeit. Szerinte míg 1914 július elsején a magyar miniszterelnök még ellenezte az országa érdekeivel ellentétes háborút, két héttel később már megszavazta azt az ultimátumot, amit a Monarchia küldött Szerbiának. Ez az ultimátum a legtöbb történész szerint elfogadhatatlanul volt megszövegezve Szerbia számára. Jóllehet Bécs már tíz nappal az ultimátum elküldése előtt megkapta Friederich von Wiesner jelentését arról, hogy a szerb kormánynak semmi köze nem volt a Fekete Kéz nevű terrorszervezethez és magához Gavrilo Principhez.
Miért adta Tisza mégis áldását erre a lehetetlen ultimátumra? Erre személyes oka volt: 1914 márciusában találkozott II. Vilmos német császárral és nagyon jó benyomást tett rá. "Ez egy igazi államférfi!"- mondta akkor a császár. Mivel hadüzenetéhez a Monarchia német támogatást és garanciát kapott, Tisza nem kívánt "galambnak" látszani egyszerre két császár szemében, inkább vállalta a "lesz, ami lesz" kockázatát. Mint egy hazárdjátékban, mindent feltett egyetlen lapra.
Az eredményt ismerjük: vesztes háború, összeomlás, forradalom, ellenforradalom, Trianon. Aki Tisza felelősségét tagadja ebben az eseménysorban, nem mond igazat. Aki őt hősként és követendő államférfiként felmagasztalja, fatális üzenetet küld a mai Magyarországnak. Mert Ady Endre szavaival "...bús nép a magyar/ Forradalomban élt, s ránk hozták/Gyógyítónak a Háborút, a Rémet /Sírjukban is megátkozott gazok".
Ezt az átkot semmilyen körmönfont mai magyarázat nem képes feledtetni és feloldani.
