Reggel katonai tiszteletadással tartottak koszorúzási ünnepséget Nagy Imre szobránál Budapesten, a Vértanúk terén. A szertartáson részt vett többek között Kövér László házelnök, Polt Péter legfőbb ügyész, a kormány képviseletében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, továbbá Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének elnöke, majd Áder János köztársasági elnök képviseletében Szegő László dandártábornok, a köztársasági elnök szárnysegédje. Ugyancsak tisztelgett az emlékműnél az Alkotmánybíróság és a Kúria, valamint több 56-os civil szervezet képviselője, Pintér Sándor belügyminiszter, Schmitt Pál volt köztársasági elnök, Rogán Antal V. kerületi polgármester, Hiller István, az Országgyűlés szocialista alelnöke, Schiffer András, az LMP társelnöke, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, és Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója.
Huszonöt évvel ezelőtt a közös reményről szólt 1989. június 16-a, ez a remény "a kommunista blokk börtönébe kényszerített" népeknek a szabadság lehetőségét, a diktatúra végét jelentette - mondta Áder János köztársasági elnök a rákoskeresztúri Új Köztemetőben tartott megemlékezésen.
A köztársasági elnök úgy fogalmazott: a forradalom vérbefojtása után 33 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy politikai nemzetünk nyilvánosan emlékezhessen meg a történtekről. 33 évnek kellett eltelnie a hősök és mártírok előtti első nyilvános tiszteletadáshoz, és ahhoz, hogy a gyilkosok nyilvánosan szembesüljenek áldozataikkal - közölte. Úgy vélte, a diktatúra hatalomgyakorlói nyilván azt remélték ettől a naptól, hogy a kommunista rezsim áldozatainak, a jeltelen sírokba elföldelt szabadsághősöknek megadott végtisztesség az általuk fenntartott rendszer bűneinek megbocsátását hozhatja. De a megbocsátáshoz bocsánatkérésre, a bűn megbánására és vezeklésre van szükség, és ez elmaradt. Ezért ez a nap nem szólhatott a megbocsátásról - mutatott rá.
Áder János szerint ez a nap a magyaroknak a közösen elszenvedett múltról, a soha el nem múló közös reményről is szólt. Ez a remény ugyanarról szólt, mint amit a kelet-németek, a szlovákok, a csehek, a lengyelek, a románok, a bolgárok és "a kommunista blokk börtönébe kényszerített" más népek éreztek. Ez a remény a szabadság lehetőségét, a diktatúra végét jelentette. Emlékeztetett: június 16. volt az a nap, amikor 33 év után először mondtuk ki nyilvánosan, hogy a szovjet csapatoknak távozniuk kell Magyarországról, hogy "a névtelen hősöket jelképező hatodik koporsóban nemcsak a szabadságért meghalt hősök emléke, hanem a szocializmus ránk maradó csődje miatt a jövőnk egy része is benne nyugszik".
Az államfő kiemelte: ez volt az a nap, amikor az ország nyilvánossága előtt először esett szó a kommunista diktatúra végét jelentő szabad választások igényéről.
56 éve ezen a napon gyilkolták meg a vérbe fojtott '56-os forradalom miniszterelnökét és mártírtársait. Magam, aki nem élhettem meg azoknak a felszabadító októberi napoknak az élményét, olvasmányaimból, korabeli felvételekből, forradalmárok visszaemlékezéseiből tudom, milyen katartikus élményt adott az országnak ez az ízig-vérig baloldali ethoszú magyar szabadságharc - írja közleményében Tóbiás József az MSZP megbízott frakcióvezetője.
„Ha volt a XX. század magyar történelmében olyan fantasztikus együvé tartozása a nemzetnek, amikor közösen akart és tett a szabadságért, a magyar függetlenségért, a demokratikus országért, a munkástanácsok igazgatta gyárakért, az önigazgatásért, akkor az '56 volt. A pesti srácok, a vidéki srácok, egyetemisták, Illyés Gyula, Déry Tibor, Háy Gyula, Méray Tibor, Bibó István, Göncz Árpád és még tízezrek, no és persze Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József, Losonczy Géza napjai ezek.
Ezt a forradalmat tankok fojtották vérbe. A forradalom több száz hősét kivégezték, börtönbe vetették. A miniszterelnököt, s társait, felakasztották, s jeltelen sírba temették. 1989. június 16-ig kellett várni a valódi végtisztesség és emlékezés pillanataira. Ezek a pillanatok újra katarzist és egységet hoztak a nemzet számára, százezres tömeg vett búcsút a forradalom miniszterelnökétől, s egyben egy korszaktól 25 éve a Hősök Terén.
Úgy tűnt, hogy immár egy békés és győztes forradalom jön a magyarok számára, mely szabadságot, jogbiztonságot, létbiztonságot hoz mindenkinek. Az első szabad választások nyomán Magyarország újra jogállam lett, a joguralom, a szabadság hazája, s ez fantasztikus erény, bármennyire lebecsülik is most azok, akik szétverték négy éve a Magyar Köztársaságot. A szabadság és a jog követelése teljesült. De kérdezem ismét és annyi év után újra; "szociális és igazságos" lett Magyarország? Ahol a rendszerváltás után rögvest milliók váltak munkanélkülivé? Lehet-e jogbiztonsága annak, akinek nincs létbiztonsága? Akinek nincs kenyere?” – teszi fel a kérdést a szocialista politikus, majd figyelmeztet: '56 és '89 nemes céljai részlegesen teljesedtek csak ki, sok sikerrel, de sok kudarccal is 2010-ig; a radikálisan baloldali követeléseket - az ötvenhat szellemében megfogalmazottakat - máig illuzórikusnak tekinti a politikai elit nagy része, miközben tömegakarat állt mögötte. Majd 2010-ben jött egy hatalom, amely felszámolta a '89-es rendszerváltás, az ötvenhatos örökség minden csodálatos erényét, esélyt adó keretrendszerét.
„Igen, a 2010-ben jött urak, nem tankkal, de hatalmukkal visszaélve tiporták el a magyarok által '56-ban követelt és '89-ben megvalósult jogbiztonságot, demokráciát, a kisebbségek véleményét tiszteletben tartó többségi kultúrát. Végképp szakítottak a szociális igazságosság ígéretével és honfitársaink szükségben szenvedő, bővülő hányadát nem felemelni, hanem eltüntetni, ignorálni kívánják. Emberi jogaink éppúgy nap mint nap sérülnek, mint ahogy napra nap nőnek a szociális egyenlőtlenségek. Soha ilyen messze nem voltunk, mint Orbán négy éve után, 1956 és 1989 nemes céljaitól. Ma az emlékezés és tisztelgés napja van, nem a programhirdetésé. De annyit mondhatunk: nem maradhat így! Változtatnunk kell!” – írja Tóbiás József.
A mai nap nem csak arra alkalmas, hogy fejet hajtsunk az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjai előtt, hanem arra is, hogy tiltakozzunk a 2010 óta épülő önkény ellen – írta Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke Facebook-bejegyzésében.
A volt kormányfő leszögezi: a Demokratikus Koalíció büszke 1989. június 16-ára, és a rendszerváltásra, az 1990 és 2010 közötti korszakot összességében pozitívan értékeli. Ugyanakkor felszólít arra, hogy „muszáj megdönteni Orbán Viktor hazug rendszerét, önmaga által állított, ma még csak szavakból épített szobrát.”
„Magától a miniszterelnöktől tudjuk, hogy nem a diktatúra, hanem csak fenntartói ellen harcolt negyedszázada. Szomorúvá teszi a mai ünnepet, hogy egy olyan ember beszél a kommunisták elűzéséről, aki 2010 óta felszámolta a szabad és demokratikus választások intézményét, aki pártkatonákat ültetett elvileg független intézmények élére, akinek országlása idején milliók élnek félelemben és reménytelen szegénységben.
Nagy Imre és mártírtársai halála arra is figyelmeztet minket, hogy a rendszerváltás, a demokrácia, a szabadság, a tisztesség és a becsület is eltemethető arccal lefelé, összedrótozva. Ezt művelte Magyarországgal Orbán Viktor. A mai miniszterelnök 25 éve arról beszélt, hogy a jelképes sírba a fiatalok jövőjét is eltemették. A történelem ismétli önmagát. Most Orbán temette el a magyar fiatalok jövőjét, és milliók reményét egy jobb és szabadabb életre. De ahogy akkor volt lehetőség az újrakezdésre, úgy az esély most is megvan.
Nekünk, demokratáknak most az a dolgunk, hogy mihamarabb helyreállítsuk az elmúlt négy évben meggyalázott eszményeket. Nem nyugodhatunk addig, amíg Magyarországot nem tesszük újra mindannyiunk Köztársaságává, egy félelem nélküli, a felemelkedés esélyét kínáló hazává. A Demokratikus Koalíció ezen fog fáradozni a rezsim legádázabb ellenzékeként" - hangsúlyozta Gyurcsány Ferenc.
Az Együtt-PM szerint Orbán Viktor miniszterelnök ugyanazokat hívta vissza, akiknek az elűzéséért Nagy Imre és mártírtársai meghaltak. A pártszövetség közleményében hangsúlyozza: Nagy Imre azért halt meg, mert hazánk függetlenségéért harcolt, az orosz elnyomással szemben. Saját árnyékán átlépve képviselte a magyar érdeket, mindhalálig.
Nagy Imre megtestesíti azt a nemzeti minimumot, azt a konszenzust, "amelyet manapság pont az az ember rúg föl nap, mint nap, aki a mártírhalált halt kormányfő újratemetésén mondott beszédével lépett a magyar politika színpadára. Nagy Imre forogna a sírjában, ha látná, mit tesz Orbán Viktor: egy tál lencséért eladta Magyarország függetlenségét az oroszoknak a Paks2 beruházással, a hozzá kapcsolódó orosz államkölcsönnel pedig minden idők legnagyobb államadósságát állította elő" – írja az Együtt-PM.
Ötvenhatos mártírok több hozzátartozója tiltakozott a Hősök terén hétfő este megrendezendő Omega- és Scorpions-koncert ellen. A közleményben - amelyet Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin mellett Maléter Pálné, Maléter Pál özvegye és Szilágyi Júlia, Szilágyi József leánya is aláírt - úgy fogalmaznak "tiltakozunk a durva, kegyeletsértő kormányzati rendezvény" ellen.
"Június 16. Nagy Imre és mártírtársai kíméletlen meggyilkolásának, a hazáért hozott áldozatának, vértanúhalálának emléknapja, mely semmiképp sem lehet a +szabadság napja+ és a gyásznapon semmiképp sem táncolhatnak-vigadhatnak katartikus gyászszertartásuk helyszínén! Ez történelmünk fontos eseményeinek hazug átírására tett gyalázatos kormányzati kísérlet, mely újabb bizonyítéka a regnáló hatalom otromba érzéketlenségének" - fogalmaztak.
Az aláírók "minden jóérzésű magyar hazafit" és az említett zenekarokat arra kérik: ne sértsék meg Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József, Losonczy Géza, és az összes 1956-os mártír emlékezetét. "Hajtsunk fejet, emlékezzünk csendben, méltó módon hőseinkre, vértanúinkra!" - olvasható a közleményben.