Amit ma az Orbán-kormány „a szabadság napjaként” reklámoz napok óta az általa irányított „köztévében” a jelenlegi miniszterelnök hajdani dicsőségét mindenek fölé helyezve, „A nemzeti gyász és megemlékezés napja” szalagcímmel jelent meg az 1989. június 17-i Népszavában, és ez a cím a lap első négy oldalát betöltő tudósítás felett végig szerepelt.
„Gyászra ébredt az ország. A Hősök tere feketében pompázik: fekete lepel borítja a Műcsarnok homlokzatát, a hét vezér obeliszkjét, a villanyoszlopokat, a fákat. Gyászzászlók és nemzeti színű lobogók sokasága leng köröskörül a házakon, végig a Népköztársaság útján, mindenütt, amerre a szem ellát. S feketében jön az emberek többsége is, hogy jó három évtized után méltóképpen búcsúzzon el halottaitól” – indul a tudósítás „keretes” leadje.
A gyászszertartás részletei mellett a Népszava idéz a koporsóknál elmondott beszédekből. „A társadalom kész a megbékélésre” – mondta Vásárhelyi Miklós, egykori 56-os elítélt, a Történelmi Igazságtételi Bizottság elnöke. „Csak a különbözőképpen gondolkodók és cselekvők kölcsönös türelme és engedékenysége, az előlegezett bizalom szellemében ragadhatjuk meg a kivételes, biztató lehetőséget, hogy így valósítsuk meg a békés átmenetet egy európai egy európai, korszerű, szabad és demokratikus társadalomba” – mondta Vásárhelyi Miklós.
„A magyar sorskérdést csak összefogással tudjuk megvalósítani. Bízom az egyetemes magyarságban, hogy felülemelkedik apró érdekeken, hogy megvalósítsuk a magyar társadalmat” – hangzott el Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Munkástanács egykori elnökétől. „A lelkiismeret-vizsgálat napja van, amikor mindenki magába néz: hogyan élt 33 évig, hogyan tudott úgy élni – szabadság nélkül” – szólított fel Mécs Imre, 56-os halálra ítélt.
Orbán Viktor beszédét is bőségesen idézte a Népszava, bár kihagyott az elejéből több, mai szemmel fontosnak ható gondolatot. Ime néhány példa: „1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen… A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.” Az azonban már olvasható volt lapunkban is, hogy „Mi értetlenül állunk az előtt, hogy a forradalmat, és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy - mintegy szerencsehozó talizmánként - megérinthessék ezeket a koporsókat”. A beszéd vége felé pedig a következő mondat hallható/olvasható: , Nekünk azt kell elérnünk, hogy az uralkodó párt, ha akar, se tudjon erőszakot alkalmazni ellenünk.”
A Népszava átvett azokból a nyilatkozatokból is, amelyeket Németh Miklós miniszterelnök és Pozsgay Imre államminiszter adott az MTI-nek. „Az oly sok megpróbáltatást, fájdalmat okozó történelmi eseményt helyére kell tenni, közös megegyezéssel mielőbb le kell zárni, hogy az erőt és a figyelmet a néppel együtt és a nép javára, a jelenre, és még inkább a jövőre fordíthassuk” – mondta a kormányfő. „Ma megvan az esély arra, hogy a diktatórikus szocializmusról demokratikus társadalmi rendszere térhessen át békés úton az ország” – mondta Pozsgay, aki örömét fejezte ki, hogy a kormány „osztja 1956-al kapcsolatos nézetét.”
A lap 3. oldalán a temetői megemlékezésről szóló beszámolót megtoldotta az 1956 utáni megtorlások során kivégzettek névsorával. Ugyanezen az oldalon „Oldódó félelmeink” címmel belső vezércikk jelent meg, amely a megemlékezés békés, méltóságteljes, provokációmentes lezajlását méltatta. A cikk megemlíti azokat, akik a CBS riporterének válaszoltak a legnagyobb nyugalommal a Hősök terén. „Egyiküket sem tartotta vissza fortélyos félelem. Újabb bizonyság: érettek vagyunk a demokráciára” – zárul az írás.
A 4. oldal teljes egészében a 301-es parcellából tudósít, Méray Tibor és Kopácsy Sándor, Budapest egykori rendőr-főkapitánya Nagy Imrét, Donáth László Maléter Pált, Gyenes Antal Losonczy Gézát, és Lőcsei Pál Szilágyi Józsefet búcsúbeszédeit közölte. Valamennyien újjászületésről, megbékélésről szóltak. „Nincs nemzeti és társadalmi megújhodás a politikai erkölcs megújhodása nélkül” – figyelmeztetett Lőcsei Pál.
A nagy temetés még az 5. oldal több mint egynegyedét is elfoglalja a nemzetközi visszhangokkal. A La Repubblicának adott Pozsgay-interjúból kiemeli: „A szocializmus, mint politikai mozgalom és mint résztvevő a politikai erők és eszmék szabad versengésében, még nem mondta ki az utolsó szót Európában”
