Tudniillik állítólag Lázár János úgy szokott üzenni a nem kedves Origo-cikkek megjelenése után a redakcióba, hogy ő bizony szomorú. Az aczéli három T (támogat, tűr, tilt) helyett a nemzeti együttműködés három Sz-e látszik feltűnni (szereti, szomorú, szétrúgja).
A felminiszteresedett államtitkárban valami történt, mert vagy önjárólag elszabadult vagy előretolt hajóágyúként, de különösen viselkedik. És nem feltétlenül a rokonszenv-indexe növekszik. Ahogyan a trafikmutyi idején megjelent táblák hasonlatosságára mára simán kiírható: "itt hamarosan bicska nyílik" - persze csak a zsebekben, ahol annyira szeretnek kotorászni a fülkeforradalom hősei. Ha nem lenne ilyen féktelenül szabad a sajtó, nem is merném leírni, hogy néhai Rapcsák András egykori két lábon járó aktatáskája szerintem simán hazudik, amikor utazásairól beszél.
Az ügyészség üzemi lapja, a Magyar Nemzet írta fékezetlen habzású lojalitásában, hogy Lázár János azért fizette vissza három utazásának kétmillió forintos költségét, mert el akarta kerülni, hogy nyilvánosságra kerüljön azok neve, akikkel külföldi utazásai alatt találkozott. Miniszterjelölti meghallgatása előtt újságíróknak nyilatkozva hozzátette, az ország érdeke, hogy ezek a tárgyalások ne kerüljenek nyilvánosságra. Úgy folytatta: "a bíró szerintem hozott egy tarthatatlan döntést", nem fogadta el azt a miniszterelnökségi álláspontot, hogy az az ország érdeke, hogy ezek a tárgyalások ne kerüljenek nyilvánosságra. Azt is mondta, a bíró álláspontját nem tudja megváltoztatni, de szerette volna azt elkerülni, hogy nyilvánosságra kelljen hoznia azoknak az embereknek a nevét, akikkel találkozott, mert meggyőződése szerint ez ellentétes lenne Magyarország érdekeivel. "Ha ez kétmillió forintba kerül, akkor kétmillió forintba kerül" - tette hozzá.
A nemzet érdeke? Dehogy! Ez Lázár érdeke, és bábszínháza tulajdonosáé. Állítólag mindig csak másodmagával - tolmáccsal - járt habzsidőzsiben, de ez simán hihetetlen. Amint egy hozzáértő felvilágosított, nincs olyan tárgyalás, ahová az alapesetben semmihez nem értő politikust ne kísérné szakember. Ha titkos nemzetbiztonsági ügyről van szó, akkor a titkosszolgálat vezetője és/vagy a témában illetékese. (Akkor viszont nem nyilvános az út, és nem is a protokollköltségből fizetik.) Ha meg mondjuk diplomáciáról, akkor a külügy egy-két szakreferense is utazik. Amúgy pedig - a lázári logika mentén - kéretik visszaadni például a repülőjegyet, a napidíjat, a reptéri transzfer meg a munkaebéd árát is. Az effajta pénzmozgásoknak egyébként személyi jövedelemadó-vonzata is lehet, nosza, beszéljünk hát arról is.
Lázár azért lesz még szomorúbb is, mert hiába lengette be, hogy visszafizette a kétmilliót, előbb-utóbb ennek dokumentumait is be kell mutatnia. Valamint balszerencséje, hogy a pert ellene nem az Origo indította, hanem annak - azóta távozott - újságírója. És nincs az a telekomos kormányköltés, amely így leállíthatná a jogi eljárást.
A bíróság pedig nyilván az ország érdekeivel ellentétesen dönt majd, s szégyenszemre ki kell pakolni minden elköltött forint számláját.
Ha az Origo nem is, az RTL Klub biztosan beszámol majd róla.
