Na, és ha diktatúra van? Azért a nap langymelegen süt. A sör hideg. A tejfölös lángos jó fokhagymás. A kovászos uborka gyorsan érik az üvegben. A leányok kihívó ruhácskákban illegetik magukat. Főcímként harsog, hogy Kelemen Annácska új mellett varratott magának. A Fradika néha nyer, néha veszít, de a stadionok már az égig érnek.
Diktatúra? Dehát a gyerek egész jó bizonyítványt hozott, és különben is, ősszel elmegy külföldre, hát nem mindegy. A boltokban mindig van mit venni, és a hajléktalant elcipeli a rendőr a szemünk elől. Akarhatunk ennél többet? Nem szemet gyönyörködtető, amint közmunkások serege szép kukáskabátban tisztára söpri a frissen díszkövezett utcát?
És ha meg lehet írni, hogy ez olyan diktatúra félécske, akkor bizonyára nem is az. Jó, holnap esetleg már nem nagyon lesz hol, de erről nem a kedves vezető tehet.
Nem lőttek le senkit, nincs gulág és kitelepítés – pedig az iskolában azt mondták, ez kell egy diktatúrához. Jó, az ügyészség olyan, amilyen, de mikor nem volt olyan?
Kérem, mi jól vagyunk, behúzzuk fülünk-farkunk, hátha elzúg a fejünk fölött ez az egész. Hogy nem dobnak ki a munkahelyemről, nem aláznak meg és nem kötnek belém.
Közben ellopják a fél országot, na bumm. Valakinek azt is el kell. Meg a jogállamot? Kinek kell az a jogállam? Azt nem lehet megenni. Csak foci legyen, meg szotyi – meg egy kis ellenség, akit azért szívből gyűlölhetünk.
És ne tessék már itt diktatúrázni, hiszen kék az ég, és mindjárt kész a finom krumplifőzelék. Kolbász is van ám hozzá. Ugye, hogy nem lehet akkor ez diktatúra.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
