Hogy vissza kell-e állítani Ady "geszti bolondjának" a kőmását a Kossuth téren, azt manapság nem a higgadt közmegfontolás dönti el. Hiszen a kormányfő azt tesz ebben az országban, amit akar: "a választók felhatalmazták rá". Áll hát a Tisza István szobra a Kossuth téren, s ezzel "a darabjaira hullott liberális korszak után egy nemzeti korszak kezdődhet". A liberális (hazafias) gondolatnak tehát még a megmaradt darabjai is ki lettek tegnap átkozva azon a téren, amely a liberális Kossuth Lajos nevét viseli. Mert, hogy ez a kormány nemzeti alapon áll. Amit mi inkább nacionalizmusnak gondolunk, de ne veszekedjünk.
Ez legyen a legkevesebb: "Ha konzervatív, ám legyen konzervatív. De legyen az" - írta Rabinovszky Máriusz a Tisza emlékművéről a Nyugat 1929. július 1-i számában, majd szóvá teszi az avult szimbólumok kultuszát, "a Hungáriák, Viktóriák, Arkangyalok, Mártírságok, párducok, oroszlánok, sasok, jó és rossz géniuszok s egyéb apoteózis-rekvizitumok" felvonulását. "Meg kellene barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a hőskultusznak ez a formája megbukott. A korszellem mást követelne meg."
Mintha most élne, de mi, nem kérünk ekkora belátást. Csak kevesebbet abból a katyvaszból, amit a kormányfő tegnap avató beszédében előadott. Amikor azt a Tiszát emelte talapzatra, aki feltétlen elkötelezettje volt a magyar vezetésű (ezt nem egészen értjük ugyan) dualizmusnak, az agyaglábakon álló Monarchiának, mert nem látta életképesnek az abból kiszakadó, önálló Magyarországot. Félt az anarchiától, attól, ami a világháborús vereséget követi, de még jobban félt nem követni Bécset a hadbalépésen.
Hogy mármost a kormányfőnek a nemzet függetlenségéért vívott szakadatlan szabadságharca hogyan fér meg Tisza követendő birodalmi elkötelezettségével, azt végképp képtelenek vagyunk felfogni.
