Kicsit kellemetlenül indult a monstre találkozó. Tízévi hűséges szolgálat után visszaadta kis köténykéjét Wanda, a lengyel mindenes, máig titok, hogy miért.
Összekülönböztek Marine-nal, az új főnökasszonnyal, vagy az idegenek alkalmaztatását üldöző Nemzeti Front adta ki az útját, netán Wanda elégelte meg feltehetően csekély bérét?
Az ünnepi alkalomra Pierrette-nek, az 1987-ben "elbitangolt" családanyának, kellett beszállnia, főzni, tálalni, akinek - azok után, hogy összeállt Jean-Marie Le Pen életrajzírójával - búcsúznia kellett a birtoktól.
Azóta bocsánatot nyert, a tanyán ő is kapott hatvan négyzetméteres külön otthont. Csaknem mindenki elvált a családban, Marine Le Pen is három gyermekével, de nincs örök harag, a nagy família rendületlenül összetart, a fennen hirdetett családi erkölcs nagy dicsőségére.
Pierrette mamának ezen kívül is kellemetlen napja volt. Kiürült az éléskamra, a hűtőszekrény is tátongott, sürgősen el kellett küldeni valakit Párizsba bevásárolni, mert a helyi bolt a készletét csak kéthetenként töltheti fel.
Legalábbis Aziz Zemouri, a Le Point riportere szerint, (micsoda francia név!), aki derék tolmácsolója volt a rendkívüli eseménynek.
A kis település, Montretout Saint-Cloud-hoz van a legközelebb. Jean-Marie Le Pen, a Nemzeti Front és a család atyja itt rendezkedett be máig is tisztázatlan körülmények között örökölt birtokán, még 1976-ban.
A 4,8 ezer négyzetméteres birtok gyepes, fákkal beültetett terület, három hozzáépített házikóval. Ez a "női negyed", férjeiket elhagyott, vagy közben párjuktól elkergetett dámák otthona, komor kerítésekkel, digitális kódokkal biztosított zárakkal.
Zemouri riporter jellemzése szerint "gazdagok gettója". Itt éldegél Marine Le Pen három gyermeke, a tizenhat éves Jehanne, a tizenöt éves ikerpár, Mathilde és Louis, nekik 150 négyzetméteres lakás jutott, az egykori istálló, később garázs felett.
Itt fészkel Yann is, Marine testvére, három gyermekével, köztük az időközben politikailag is hírnevessé lett Marion Maréchal kisasszonnyal, aki ötödik hónapos terhes, de ki a boldog apa, eddig nem árulta el.
Le Penék a fáma szerint a környéken nem örvendeznek túlzott népszerűségnek. A legteljesebb elzárkózásban élnek, távol tartják magukat a helyi ünnepségektől is. A családnak ez a birtok a "szentélye". Marine itt tanult bele a politikába, itt biflázta be beszédeit.
Apjának 2002-es elnökválasztás második fordulójában Jacques Chirac-kal szemben elszenvedett kudarca után Bruno Larebire újságíró, és a politikai vezetés más tagjai itt vették őt gondozásukba, sajtóklubokat alapítottak, hetenként háromszor tréningeket rendeztek.
A téma az lett, hogyan szervezzék meg az "ördögűzést", hántsák le a Nemzeti Frontról a kellemetlen vonásokat, hitessék el, megszabadult antiszemitizmusától is.
A házassági szertartásokat nagy ünnepélyességgel rendezték meg, az elsőt Marine volt férjével, három gyermekének apjával, ötszáz meghívott tolongott a gyepen. Csakhogy a nászok sorozatban szétmentek, így alakult ki a "kastély" mind jellegzetesebb feminista ábrázata.
Reggelenként a dámák végigjárták a környező kocsmákat, hogy a meghonosodott szóhasználat szerint "kávéskanállal szedjék össze" a kicsapongó férjeket.
A nőiesség azért is lett uralkodó, mert a családfő nem viselte el, hogy rajta kívül más férfi is szóhoz jusson, néha feltűntek közöttük "melegvérű vők" is, napirenden voltak a civódások.
Marine például, férjétől elválva elvesztette minden korábbi mandátumát. Kezdetben édesapjával is meglazult a viszonya, mostanra valamennyit változott a helyzet. Az idős Le Pen lányának "hivatalos politikai partnere" lett, de csak nagy ritkán látják egymást.
Úgy vélik, Montretout megszűnt a Nemzeti Front főhelye lenni, korábban is csak azért lett az, mert Jean-Marie egyeduralkodó volt. Most az a szellemi központ, ahol Marine van jelen.
A "birtok" mindazonáltal megkerülhetetlen. Itt születnek a legfontosabb döntések - a konyhában. A főnökasszony vasárnaponként délben itt fogadja fivéreit.
Itt eszkábálták össze a 2017-es elnökválasztásokra a készülő pártprogramot, amely időközben azért lett tárgytalan, mert a kidolgozásában "zöld szakértőként" részt vett a közben kegyvesztetté vált David Mascré, a külügyminisztérium munkatársa is: rajtakapták, amint Párizsba tartva, a vonaton rögzítette, mit mondtak a zárt üléseken a pártvezetés tagjai.
A konyhai eszmecseréket azért tartják déltájban, mert Marine Le Pen hétalvó. Esti negyed tizenegynél tovább nem marad fenn, 11-kor lámpaoltás, alkonyat után vendéget nem fogad. Egyesek szerint Montretout ma már csupán "papírmasé palota", könnyed eresztékű, igazi tartása nincs többé.
De ha ez igaz volna, honnan a Nemzeti Frontnak a váratlan "átütő ereje", hiszen azt a szélsőjobboldali pártot, amely most az európai parlamenti választáson megközelítően negyedszáznyi mértékű szavazatot szerzett, szinte még tavaly is, úgy 6-7 százalékosra becsülték.
Veszélyesnek, de még nem végzetesnek. A gyenge szocialista államvezetésen, Hollande elnök mélyre jutott három százalékos "közkedveltségén" túl, ebben kulcsszerepe van annak is, hogy Jean-Francois Copé elnöksége alatt szétzilálódott az UMP, a jobbközép vezető ereje is, amely de Gaulle tábornok 1958-as fellépése óta különböző neveken, és a demokrácia jellegzetességei miatt, váltakozó szerencsével, mindig az élvonalban volt.
Ahhoz, hogy az európai szélsőjobboldal lezuhanjon korábbi veszélytelenebb állapotába, nem csak a baloldalnak kell vissza izmosodnia, a mérsékelt középerőnek is.