Habermas professzor, aki júniusban tölti be 85. életévét, bevallotta, hogy évek óta nem adott interjút, nem tart sajtókonferenciákat, és nem is tud bánni az újságírókkal. Ehhez képest az eredetileg tervezett egy óra helyett két órán át állta a kérdéseket.
A filozófus „rossz jelzésként” tekintené, hogyha továbbra is az Európai Tanács jelölné ki az Európai Parlament irányvonalát és folytatná szokásos hatalmi politikáját. Úgy tűnik – mondta – hogy a kormányfők nem tudnak és nem akarnak kilátni saját kis kertjükből, hogy a jövőbe tekintsenek, nincs meg bennük a kellő akarat, hogy az Unió fejlődését hosszabb távon megítéljék. Az Európai Tanács úgy tesz, mintha mi sem történt volna, pedig a választópolgárokat azzal csalogatták az urnákhoz, hogy közvetlenebb beleszólásuk lesz az európai ügyekbe.
Bár Habermas „abszurdnak” nevezte azokat a nézeteket, amelyek Brüsszelt az egykori Moszkvához hasonlítják, elismerte, hogy több országban, köztük Németországban is, konzervatív körökben szívesen osztják Brüsszelre a „mumus” szerepet, amelyet mindenért felelőssé lehet tenni. Ugyanakkor jogosnak nevezte a „nemzetek feletti paternalizmustól” való félelmet, miként legitimnek a nemzetállamokhoz való ragaszkodást is. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy van számos olyan probléma, amelyet nemzeti szinten kell megoldani, de ügyelni kell arra, hogy a nemzeti és az európai jogalkotás összhangban legyenek egymással. Elmondta, hogy a karlsruhei német alkotmánybíróság minden európai törvényt megvizsgál, hogy az megfelel-e a német jogi kritériumoknak, de Brüsszelnek is ügyelnie kell arra, hogy a nemzetállamok betartják-e az európai jogi normákat.
Az európai integráció jövőjére áttérve Jürgen Habermas figyelmeztetett: egyre több az olyan probléma, amelyet nem lehet megoldani nemzeti szinten, ez különösen nyilvánvalóvá vált az eurózónában a válság éveiben. A megoldást azonban nem szabad csak a versenyképességre korlátozni, össze kell hangolni a gazdasági, pénzügyi és szociális programokat. „Át kell alakítani gondolkodásunkat, kettős, nemzeti és európai tudatunknak kell lennie. Más nézőpontjából is látnunk kell a dolgokat. Készen kell lennünk a kölcsönösségre, meg kell találnunk a módját annak, hogy a legkülönbözőbb nemzetek is tudjanak együtt gondolkodni. A jól,nem nacionalista módon értelmezett szolidaritást ki kell egészítenünk európai szolidaritással” – mondta a „frankfurti iskola” kiváló képviselője.
Habermas beszélt arról is, hogy Németország, miután két világháborút elveszített, erkölcsileg diszkreditálta magát. Rájöttek arra, hogy csak akkor léphetnek előre, ha több megértést tanúsítanak szomszédjaik iránt. „A történelem rákényszerített minket, hogy empatikussá váljunk. Nemzetieskedő megközelítéssel nem érthetjük meg a világot” – mondta, hangsúlyozva, hogy minden egyes nemzetállamnak be kell illesztenie saját történelmét az európai történelembe, amely egészen a 19. századig közös volt, és be kell látniuk, hogy a nemzetállami elhatárolódásnak vége van. Ennek kapcsán utalt arra is, hogy a legutóbbi választásokon jó néhány olyan párt indult és került be az európai parlamentbe, amelyek „csak profitálni akarnak” az unióból, miközben valójában EU-ellenesek. Szerinte velük szemben az lenne a megoldás, ha az ilyen pártokat nem vennék be az általuk megcélzott frakciókba, de sajnos egyelőre ennek ellenkezőjét látjuk…
Európa jövőjét illetően Jürgen Habermas leszögezte: „Vagy visszafordulunk, vagy előre megyünk. Kikényszerítik ezt a gazdasági helyzet és annak a szociális jólétnek az igénye, amelyet Nyugat-Európa csak rövid ideig tudott fenntartani a II. világháború után. Erre azonban csak akkor van esély, hogy a lisszaboni szerződésben foglaltatnál erősebb lesz az integráció.
A beszélgetés során sok szó esett a politikai nyilvánosságról, annak korlátozásáról, amely által egy nemzet közvéleménye komoly sérüléseket szenvedhet. Habermas úgy vélekedett, hogy a parlamenteknek az a szerepe, hogy a politikai harcokat a viták szintjén vezessék le, és nagy baj, ha az elit leválasztja a politikát a vitáról. Ezért is lenne fontos, hogy az európai parlamentnek az eddigieknél nagyobb hatásköre lenne, és az EU-bizottság se csupán az Európai Tanácsnak, hanem az EP-nek is felelősséggel tartozna.
Az internettel, mint a nyilvánosság új eszközével kapcsolatban a filozófus óva intett a túlzott várakozásoktól. Szerinte a világhálón kis fészkek alakulnak ki, amelyek ugyan óriási közösségeket érhetnek el, és láthattuk azok mozgósító erejét például az arab forradalmak esetén. Ugyanakkor az internet nem alkalmas arra, hogy létrehozza a hagyományos politikai vitafórumokat.
A professzor felhívta a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket rejt magában a politikai nyilvánosság korlátozása, amely által egy nemzet közvéleménye komoly sérüléseket szenvedhet.
„Nem tudok olyan demokráciát elképzelni, amely az Európai Unió alapelveit nem teljesíti. Elképzelhetetlen a nyilvánosság nélkül, amelyet olyan közvélemény képvisel, amely az érvek szintjén mozog, és amely rendszeresen foglalkozik a fontos politikai témákkal és alternatívákat kínál. A politikai kultúra része a demokráciának, amelyet az egymástól különböző vélemények, érvek tartanak életben” – mondta Jürgen Habermas, aki szerint vannak olyan maguktól értetődő normák, amelyeknek nem is kell feltétlenül bent lenniük az alkotmányban és hiába van egy országnak szépen hangzó alkotmánya, ha azt nem tartják be. Egy kérdésre válaszolva az illusztris vendég végezetül kijelentette: sehol nincs az leírva, hogy Magyarországnak demokráciának kell maradnia, de ha nem marad az, akkor nincs helye Európában.