A Helsinkiből érkezett Katja Tukiannen óriásfejű babákkal rakta tele és rózsaszínbe öltöztette az egész galériát. A mosolygós Katja festményeit és szobrait elnézve olyan érzése támad az embernek mintha egy régi mesekönyvet lapozna fel.
A boldog színekben pompázó műveken kislányok játszanak önfeledten egymással, néhol egy Bambira hajazó őz vagy más kisállat is feltűnik. A gyermekinek tetsző világ azonban korántsem ártatlan. Ez már Katjának a budapesti galériában kiállított alkotásaiból is érződik.
Klasszikus festményeket idéz fel, mint Eugéne Delacroix A szabadság vezeti a népet vagy Székely Bertalan az Egri nők című remekeit. Csupán annyi különbséggel, hogy a képek rószaszínek és mindegyiken Katja húsz éve kitalált és azóta is használt kislány figurája látható, sokszorosítva.
- A pink egyszerre számít ártatlan és provokatív színnek - magyarázza Katja, aki tényleg szereti felhívni magára és művészetére a figyelmet.
A jelenlegi kiállításához is szervezett egy kisebbfajta megmozdulást. Nagyméretű, rózsaszín hajú babaarcokat alkotott, melyeket önként jelentkező emberek húztak a fejükre, hogy utcára vonuljanak tüntetni. Vagyis inkább végrehajtsanak egy művészeti performanszot.
Katja arra kérte a résztvevőket, hogy transzparensekre írják fel nagy, rózsaszín betűkkel, hogy min változtatnának a környezetükben. A finn művésznő ugyanis hisz abban, hogy jobbá tehetjük a világot, valamint hogy minden ember egyenlő, ezért is néz ki minden figura ugyanúgy a képein.
- Mindegy, hogy nők vagyunk vagy férfiak, feketék vagy fehérek, muszlimok vagy keresztények, mindannyian ugyanúgy emberek vagyunk - vallja Katja.
Bár szülőhazájának, Finnországnak nem kell különösebben etnikai vagy vallási problémákkal foglalkoznia, Katja világpolgárnak tekinti magát, és kötelességének érzi, hogy a világban uralkodó megosztó konfliktusokra felhívja a figyelmet. A Luukku Galériába lépve pedig - ha rövid időre is - eltűnnek ezek a különbségek.
