Már fordultam volna a korosodó és öregkorú férfiakból álló társaság felé, hogy bekapcsolódjak a bácsi hívószavára kirobbanó vitába az uniós választásról, de a bejelentésre senki sem reagált.
Folyt tovább a beszélgetés ízes, általam nehezen érthető hevesi akcentusban a földről, az ebédről, a fülledt melegről. Feltett szándékom volt megkérdezni a társaságot, hogy a bácsihoz hasonlóan voltak-e szavazni. Hogy tudják-e, a kocsmával szemben lévő futballpálya mellett uniós pénzből épül a helyi klubot kiszolgáló épület, öltözőkkel, irodákkal. És hogy a szavazáson való részvétel és a Brüsszelből ömlő pénz némileg összefügg.
Aztán rájöttem, hogy kérdéseimmel arrogánsabb és igazságtalanabb nem is lehetnék. A heves megyei, nagyjából háromezer lelket számláló Boldog nem a szülőfalum, mindössze 2 évet éltem itt, bár mai napig itt szavazok. Az itteniek zárkózottak, idegennek nem nyílnak meg, bár szemérmetlenül megbámulják. Még a szomszéd néni is csak tőmondatokban felelt nekem, amikor szavazási hajlandóságáról kérdezem, pedig ő látásból ismer.
"Nem érdekel ez engem, aranyos, úgyis Orbán Viktor dönt mindenről" - közölte, majd sietve elköszönt: forr a leves. Kiáltsam utána, hogy nincs igaza, amikor tudom, hogy igaza van? Mondjak szép dolgokat az Európai Unióról, és hazudjam azt, hogy az EP-választás nem a hazai pártok óriásmintás közvélemény-kutatása?
Még apámat sem győztem meg, hogy tartson velem szavazni, pedig április 6-án együtt voksoltunk. Minek szavazzon arra, hogy néhány politikus öt évig jól éljen Brüsszelben? Szerinte a dolgok már eldőltek négy évre, felesleges a részvétel. A szavazókörben mégis fellelkesültem: akárcsak április 6-án, érkezésemkor épp távozóban egy választó, távozásomkor épp érkezőben egy másik.
"Ne ragassza le a borítékot!" - kérte az egyik bizottsági tag, és tudom, hogy csak azért mondta, hogy ne kelljen bajlódni a felnyitásával. Gyanítom, a gyér szavazói aktivitástól lustult el ennyire a köz képviselője. Sebaj, hiszen ezen a szép májusi napon még a választási csalás réme sem fenyeget. Hiszen semmi tét nincs, tudja ezt mindenki, kiolvasható az unott arcokból.
Miért is érdekelné Boldogot Európa, amikor Európa nincs itt. Brüsszel csak térkő a templom előtt, focistaöltöző, Németországban dolgozó rokon, csillagos zászló a polgármesteri hivatalon. Ezért kérjem számon a kocsma békés közönségét? Ezért keveredjek orbánozásba vagy gyurcsányozásba? Inkább megiszom a söröm, és elmegyek letenni a voksom Európára. Hátha egyszer ide is ellátogat.
