Néhány éve már szóvá tettem a reklámok agresszív előretörését ezeken a hasábok, amire két levelet kaptam. Az egyiket máig őrzöm, mert az akkori médiahatóság vezetője arról írt: miért panaszkodom, valójában a reklámok a legjobbak a képernyőn.
A másik az akkor Hallmark névre hallgató adó sajtósa levelében arra hivatkozik, hogy az Európai Uniónak vannak ajánlásai (megjegyzendő: az ajánlásokat nem kötelező betartani).
De kioktatott, hogy minden csatornára olyan szabályok kötelezőek, amelyeket a céget bejegyző ország előír. S ez sajnos igaz. S azóta a reklámok nyomulása még félelmetesebb következményekhez vezetett. Pedig már a korábbi magyar szabályozás is igen megengedő volt.
Minden félórában 6 perc, de csalárd módon még 6 percen át lehetett úgynevezett előzeteseket adni a csatorna műsorából. Ez óránként 24 perc. Igazán nem kevés. Manapság azonban nem ritka, hogy 10, de mértem már olyan időintervallumot is, amikor 5-percenként szakították meg az adást reklámmal.
S persze, ha az ember ilyenkor "el akar menekülni" erre az időre, végignyomkodhatja a távirányított, szinte biztos, hogy öt másik adóból legalább háromban ugyancsak reklámblokk fut. A hirdetési cégek azzal védekeznek, hogy hiszen ők információval szolgálnak.
Ami csak nagyon kis részben igaz. Most választottunk EP képviselőket. Nem azt mondom, hogy ez legyen az első dolguk, de jó lenne - bármelyik párt küldte is oda őket -, ha előállnának egy javaslattal, amely minden ország jogává teszi, hogy a nála egész napon át, az ország nyelvén sugárzott adóknak előírhassa a saját szabályait.
