Debrecenben harmadszor rendeztek válogatott meccset, a Nagyerdei Stadionban 1949. júliusában pályára lépett a formálódó Aranycsapat, amely Puskás vezérletével 8-2-re verte a lengyeleket. Az újabb hivatalos találkozóra kereken 30 évet kellett várni, '79. október 17-én Eb-selejtezőn a hazaiak 3-1-re verték a finneket.
Újabb három és fél évtizednek kellett eltelnie, hogy a hajdúsági megyeszékhely megint megvendégelje a magyar nemzeti csapatot, s ezt egy olyan létesítményben tehette meg, amely színvonalában messze felülmúlja a magyar válogatottat. A Nagyerdei Stadion legalább megüti az európai mércét.
A tervek kihirdetésekor kérdéses volt, 12,5 milliárd forint (a végeredmény szempontjából most tekintsünk el attól, hogy ez az összeg kinek pénzéből jött össze…) mire lesz elég, megvalósítható-e belőle egy normális stadion.
A szurkolók is elégedettek az új arénával
Orbán Viktor első regnálása idején még Újpest-drukker volt, a Megyeri úti stadiont gyorsan fel is újították, elköltöttek rá több mint tízmilliárd forintot, aztán nem telt el fél év, a tető már fölázott, az asztalok megvetemedtek, az égők a nedvességtől zárlatosak lettek, az ülőhelyek egy súlyosabb testtömeg alatt ripityára törtek.
A Nagyerdei Stadion azonban azt a képet sugallja, hogy ezt a summát az utolsó fillérig ráfordították, (az elviselhetőnél több) anyagot nem loptak ki belőle.
Ugyan megközelíteni nem könnyű, de ez nem a kivitelezők hibája, sokkal inkább a rendőröké, akik a park körül jobbra-balra elterelték a forgalmat. Végre a kapuhoz érkezvén, az első benyomásnál azt érzi az ember, hogy sporteseményre érkezett.
A füvesítés késve történhetett, de az a legkisebb baj, mondhatni, az egyetlen. A bejutás flottul megy, a folyosók csillogók, tiszták, az igazi döbbenet azonban amikor az ember kilép a lelátóra. Woááá!
A kivetítő nem pixeles, mint a Puskás-stadonban, a székek kényelmesek, masszívak, a tetőszerkezet önmagában látványos, ráadásul a publikumot komplett védi esőtől, segíti a szurkolásban, amennyiben csapdába ejti a hangorkánt.
Keletre kellett utazni, hogy az ember Nyugaton érezze magát. Kár, hogy a futballon egyelőre mindez nem sokat segít…