Tényleg, hová? Miért természetes, hogy a nagyratörő csapatoknál külföldi, német, portugál, holland edzők tevékenykednek (a látszat szerint nem eredményesebben, mint magyar kollégáik)? Miért nem ötlött még fel a klubvezetőkben, hogy aki külföldön jobb játékosokkal eredményes, itthon, ezekkel a focistákkal nem tehet csodát? De hová lettek a régebbi nagy edzők utódai? Amazok nem végeztek ugyan edzőképzőt, viszont sikerre vitték csapataikat és külföldön megbecsülték őket.
Az én korosztályom még látta Bukovi Mártont, aki a hajdani Fradi fedezetsorának közepén játszott, és páratlan játékintelligenciáját edzőként is kamatoztatta. A nagy edzőket arról ismerni meg, hogy kitalálnak valamit, ami az adott játékoskerettel megvalósítható, és meglepi az ellenfelet, amely nehezen, vagy sehogy sem alkalmazkodik ehhez. Bukovi kitalálta. Az általa vezényelt MTK-ban Bosánszki, aki elvileg balfedezetet játszott, hátrább húzódott, s helyén a balösszekötő gürcölt a pálya közepén. Ez a metódus még tökéletesebben működött, amikor Zakariás került a kék-fehérekhez. Az edző kreativitását mi sem bizonyította jobban, minthogy az általa vezényelt MTK (Vörös Lobogó, Bástya) a zsenikből összerakott, ugyancsak kiváló edző, Kalmár Jenő által irányított Honvédot is meg tudta előzni. Pedig abban a Honvédban játszott az "Aranycsapat" zöme, a pokróckemény Lóránt, és az igazi géniuszok: Bozsik, Kocsis, Puskás és Czibor. Az MTK és utódai nem voltak népszerűek, kivált mikor az ÁVH-sok csapataként működött. Bukovit azonban mindenki elismerte, s "találmányának" része volt az Aranycsapat sikereiben. Ráadásul Bukovinak ahhoz is volt érzéke, hogy kiválassza a tehetségeket és naggyá tegye őket, mit Börzseit és Lantost.
Zseniális edző, igazi úriember volt Baróti Lajos is (akitől sokat tanult Illovszky Rudolf, a Vasas-pálya névadója). Amelyik csapatnál megfordult, egymást követték a sikerek. Az Újpest (Dózsa) bajnokságainak ő volt a kovácsa fantasztikus csatársorával (Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó), remek csapattá varázsolta a Vasast, amelyben Bundzsák Bozsik méltó utóda lett, a Radulyjal és Csordással kezdődő csatársor pedig úgy kitömte a bécsi Rapidot, hogy a sógorok máig emlegetik a gyásznapot. Barótit személyesen ismerhettem: irodalomtörténész bátyja is kedves, szeretetreméltó ember volt, doktori védésén a jelenlévők óriási nevetéssel fogadták felszólalásom indítását: "Baróti Lajos dolgozata…" Az irodalomtudós báty keresztneve ugyanis Dezső volt, Lajost a pályákon jegyezték, Dezsőt az Akadémián. Baróti Lajosnak iszonyú balszerencséjére a válogatott nem jutott tovább az 1978-as vb-n.
Felejthetetlen emlékeim vannak a Fradi egyik fénykorának kovácsolóiról, Mészáros Józsefről és Lakat Károlyról, aki más csapatoknál is sikeres lett. Persze szerencséjük is volt (az igazán jó edzőnek mindig van az is), hiszen az Albert-Varga kettős bárhol a világon nagyot alkothatott volna, s hátul a futókkal is versenybe szálló Mátrai szilárd bástyának bizonyult. Novák és Dalnoki sokat tanulhatott tőlük: utóbbi a semmiből csinált remek csapatot (Bálint, Nyilasi, Ebedli…) szigorával és szívével (az is vitte el). Ám szigora lett a veszte, az elkényeztetett, sztárolt "fiúk" megbuktatták.
Még három olyan edző szerepel a listákon, akik mindenképp figyelmet érdemeltek. A Videoton mestere, Kovács Ferenc nemzetközileg is jegyzett csapatot alkotott. Neki talán a túlzott szerénysége volt az egyetlen gyengéje: a Real Madridot verő csapatával pedig hangosan büszkélkedhetett volna. Verebes József épp az ellentéte: ő olyankor is csodát látott a pályán, amikor iszonyú volt az égés. Győrben kitűnő csapatot kovácsolt (Hannich, Póczik…), aztán nem sikerült jelentőset alkotnia. Külön fejezet Mezey György, aki mindent tud az edzőségről, Mészöly Kálmán segítségével ígéretes válogatottat hozott össze (brazil-verés a Népstadionban!), esélyesként vitte Mexikóba, aztán sokkoló kudarc a Szovjetunió ellen és vége. Neki talán a mimóza-természete lett igazi kibontakozása akadálya.
Megdobog a szurkoló szíve, ha rájuk emlékezhet. Várná a folytatást, de "a többi néma csend". Bár ne lenne igazam!
