A magyar társadalom kevéssé befogadó a külföldiekkel, vagy a bevándorlókkal szemben. Erre a migránsok érdekeit is védő Magyar Helsinki Bizottság újabb szemináriumán bemutatott számos adatsor is rávilágított: így a Tárki legutóbbi, tavaly márciusban publikált diszkriminációs kutatása, melyben a megkérdezettek 36 százaléka nyíltan idegenellenesnek bizonyult.
Ennyien adtak ugyanis egyetértő választ arra, hogy az országba semmilyen menedékkérő "ne tehesse be a lábát", és a válaszadók csupán 11 százaléka minősült befogadónak. Az 53 százalékos nagy többség - minden második válaszoló - a mérlegelő kategóriát képviselte; ők azok, akik elgondolkodnak a menedék nyújtása, illetve megtagadása között. "Általános tapasztalatunk, hogy a magukat mérlegelőknek beállítók döntő többsége a határon túli magyarokon kívül egyetlen más csoport tagjait sem engedné be, azaz valójában a magyarokon kívül minden menedékkérőt elutasító mérlegelők zöme szintén idegenellenes" - írta a Tárki.
Vagyis a társadalom stabil harmada az, amely maga is tudatában van annak, hogy nem befogadó a külföldiekkel szemben. Az úgynevezett idegenellenesség 1992 és 1995 között nőtt rohamosan 15-ről 40 százalékra -, és bár 1996 és 2001 között ingadozott (19 és 43 százalék között), a nyílt idegenellenesség 2012-ben újra az 1995-ös és 2001-es szinthez "hasonlóan magas" értéket mutat. (A bevándorlási politikája miatt ma gyakran bírált Franciaország 49 százaléka ad bizalmat a bevándorlóknak, ami egyébként közel esik a 47 százalékos uniós átlaghoz.)
Ezzel összecseng az Eurobarometer 2011-es vizsgálata, melyből kiderült: a magyaroknak mindössze 10 százaléka véli úgy, hogy a bevándorlók "nagyban hozzájárulnak", számítanak az országunknak, és több mint 80 százalék szerint semmivel sem. A vizsgálat nem kérdezett rá kulturális, vagy gazdasági szempontokra, egyszerűen nem tudtunk egyet érteni azzal az állítással, hogy jelenthetnek bármit is az országnak. Holott, mint a Helsinki előző szemináriumán is kiderült, sokan épp befektetőként, vagy valamilyen gazdasági vállalkozás felépítéséért érkeznek, miközben a bevándorlóként nagy arányban hozzánk érkező határon túli magyarok gazdaságilag kevésbé aktívak az ázsiaiakhoz vagy a muszlimokhoz képest.
Ezek után aligha meglepő, hogy sok Magyarországon élő külföldi is óvatos velünk: egy kutatás azt is felmérte, magukat mennyire érzik közel hozzánk olyan népcsoportok, akik már hosszabb időt eltöltöttek Magyarországon. Így a nullától kettőig terjedő skálán - ahol a nulla a legjobb, a kettő pedig a legrosszabb eredmény - 0,7-tel a vietnami állampolgárok számíthatnak ránk legkevésbé, ami hasonló a kínaiak érzéséhez (0,6), és kicsit az arab népességéhez is (0,5). Leginkább pedig az ukránok érzik jól magukat velünk (0,1-nyire), nem sokkal a törökök előtt (0,3).
Sokat is teszünk azért, hogy ne legyen könnyű dolguk: egy másik 2009-es kutatás szerint a külföldiek 33 százalékát érte már valamilyen kirekesztő megnyilvánulás. Legtöbbször azonban nem származás vagy a bőrszín miatt - előbbit a megkérdezettek 10, utóbbit 15,7 százaléka tapasztalt megkülönböztetést -, hanem főleg a vallás és az életkor kapcsán. Előbbit 59, utóbbit 58 százalék jelölte meg.