Baj már van, de tragédia még nincs - egyebek mellett így reagált Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője azzal kapcsolatban, hogy egy napokban közzétett kutatás szerint a magyar munkavállalók átlagosan 57 éves korukig szeretnének dolgozni, de azt gondolják, hogy 66 évesen is kénytelenek lesznek munkába járni. A fokozatosan 65 évre emelkedő nyugdíjkorhatárig csak a munkavállalók tizede szeretne dolgozni. A felmérés azt is vizsgálta, hogy a munkavállalók milyen körülmények mellett vállalnának hosszabb ideig munkát. A legfontosabbnak a fizikai és pszichés megterhelés csökkentése bizonyult a magyarok számára, ezt a kellemesebb munkahelyi légkör, a rövidebb munkaidő és a nyugodtabb munkabeosztás követte.
Barát Gábor szerint a mai helyzetben különösen fontos a társadalmi szolidarítás, a generációk közötti felelősségvállalás. Munka itthon alig van, és ha a "kivándorlási hullám" folytatódik, akkor 3-4 év múlva komoly gond lehet a nyugdíjak finanszírozásával. A megoldás bonyolult, hiszen a járulékot már nem célszerű emelni, a gazdaságból sem lehet aránytalan forrásokat kivonni. Marad az induló nyugdíjak, illetve a már meglévő ellátások színvonalának csökkentése - magyarázta a szakember. Orbán Viktor miniszterelnök tegnap Pozsonyban, Közép-Európa kül- és biztonságpolitikai fórumán, a Globsecen arról beszélt, hogy a közép-európai térség saját válságkezelési módszereket dolgozott ki például a nyugdíjrendszer átalakításában és a munkanélküliség kezelésében.
Azt nem fejtette ki a miniszterelnök, hogy pontosan mire is gondolt, amikor ezt mondta. Ami ugyanis itthon történt, azt nem lehet pozitív példaként említeni. A Fidesz-kormány az emelkedő korhatár mellett tette "merevvé" az öregségi nyugdíjat, kivette a nyugdíjrendszerből a korhatár alatti ellátást. Eközben sokan elveszítették a munkájukat, az 58-60 éves emberek hiába keresnek, nem találnak állást. Évekre ellátatlanok maradnak, miközben hosszú ideig fizették a járulékokat. Vagy mehetnek közmunkára. Az 58-60 évesek a korábbi években nyugdíjba vonulhattak, igaz, csökkentett ellátást kaptak, de még mindig jobban jártak, mint most. Miközben a Fidesz döntése alapján szigorúan csak a korhatár betöltése után kaphatnak nyugdíjat az emberek, a 40 év munkaviszonyt felmutató nőknek mégis kedveztek.
Ez egy rendkívül diszkriminatív, az európai értékekkel szembemenő lehetőség, amit csak akkor lehetne feloldani, ha ugyanilyen feltételekkel a férfiaknak is joguk lenne az ellátásra. A másik, szakmailag még kényesebb, de annál sajátosabb terület a rokkantügy. Ma hiába dolgozik valaki 58 éves koráig akár 30 évet, a biztosítási befizetésével teljesen aránytalan, táppénszerű ellátást kap. Csakhogy, míg a táppénz mértékénél a bér a meghatározó, és nem az, hogy mondjuk a beteg tüdőgyulladása mennyire súlyos, addig a rokkantakat a sérülés mértéke alapján sorolják be az ellátási kategóriákba. Azt sem veszik figyelembe, hogy hány évet dolgozott a beteg, mennyi járulékot fizetett. Éppen tegnap számoltunk be arról, hogy a kötelező felülvizsgálatot milyen átgondolatlanul követelte meg a kormány, a betegek akár hónapokig ellátatlanok maradnak, ha pedig betegségükkel dacolva valamilyen munkát keresnek, hogy legalább ennivalóra jusson pénzük, elveszítik az ellátáshoz való jogot.
Barát Gábor úgy fogalmazott: az említett felmérés is alátámasztja, hogy szükség lenne az előre hozott öregségi nyugdíjra. Szigorú feltételek kellenek - mondta -, de a jelenlegi "gránitmerev korhatár" nem életszerű, és szakmailag is sántít. Szerinte ebbe a rendszerbe kellene integrálni a nők 40 szolgálati év után járó speciális és szamailag is kifogásolható öregségi nyugdíját. A nem rehabilitálható rokkantaknak pedig nyugdíjvédelmet kellene adni egy korszerűsített rendszer keretében, ebben lehetne ésszerűen rendezni például az üzemi baleseti kérdéseket is. Természetesen ez többletköltséggel jár, de Barát Gábor szerint jól körbehatárolt forrásokkal államháztartási szinten "kigazdálkodható" lenne, így nem növelné az államadósságot sem.
Az elmúlt években sok, szakmailag és társadalompolitikailag, de még finanszírozási szempontból is ellentmondásos lépés történt - magyarázta -, jó lenne ezeket objektíven elemezni, értékelni. "Korrekt, és jövőbe is mutató diagnózis kellene a nyugdíjrendszer minden elemére kiterjedően" - fogalmazott a nyugdíjszakértő. Félőnek tartja azonban, hogy a finanszírozási helyzet romlása ismét egy gyors, átgondolatlan, kellő átmenetet nélkülöző ötletelésbe megy át. "Ami nyugdíjfronton történik, az a gazdaság-és társadalompolitika, valamint az emberi értékek átrendezésének következménye" - tette hozzá a szakember.
Van ok a félelemre
- 2012-ben a teljes népességen belül 17 százalék volt azok aránya, akiknek háztartásában az egy főre jutó jövedelem nem haladta meg a havi 66 ezer forintot.
- A szegények nemcsak többen lettek az elmúlt időszakban, de távolabb is kerültek attól, hogy ebből a helyzetből kikerülhessenek.
- Létminimum alatt él a lakosság 40 százaléka, egymillióan mélyszegénységben tengődnek, 600 ezer embernek egyetlen forint jövedelme, ellátása sincs.
- A magyarországi átlagkereset az uniós átlag 26,8 százalékát teszi ki.
- Általánossá vált nálunk a "dolgozó szegények" jelensége. Egy Big Mac megvásárlásához Budapesten 49 percet kell dolgozni. Az összehasonlított 72 világváros átlaga 28 perc, és közülük csak Bukarestben, Manilában, Caracasban és Nairobiban kell többet dolgozni ezért.
- A lakhatási szegénység elmélyült, ez családok tízezreit sodorta falusi vagy városi "szegregátumokba". Sok ezren pedig onnan is tovább, hajléktalanságra jutottak.
- Nincs elég munka, ez a hazai munkanélküliség döntő oka.
- Nem tudni, hogy a közfoglalkoztatásból hányan kerültek be az elsődleges munkaerőpiacra, szakértők 1,5 százalékra becsülik ezt az arányt.
- Minden egyes felkínált, bejelentett álláshelyre 21 munkanélküli jut, akiknek a harmada már ellátatlan.
- A munkanélküliséggel együtt megjelentek a "negatív táppénzcsalók" is, ők azok, akik betegen is dolgoznak, nehogy elbocsássák őket. (Forrás: A Ferge Zsuzsa szociológushoz is köthető "LÉT" független szakértő csoport tanulmánya)
