Múlt héten kínai és vietnami hajók ütköztek össze a Dél-kínai-tenger vitatott hovatartozású területén. A kínai hajók szó szerint nekimentek a vietnamiaknak, s vízágyúkkal lőtték őket.
A vietnami felségjelzésű hajók azt akarták megakadályozni, hogy a kínaiak olajfúrótornyot létesítsenek a területen, ahová Vietnam 29 hadi- és őrhajót vezényelt.
A vietnamiak erődemonstrációja azonban végül teljességgel hatástalan maradt, a kínaiak ugyanis nagy túlerőben voltak, jelentős katonai haderőt vonultattak fel a fúrótornyot szállító hajó védelmében.
Ngujen Tan Dung vietnami kormányfő "veszélyes és súlyos" incidensről beszélt.
A miniszterelnök azonban nem érte el célját, a délkelet-ázsiai vezetők nem álltak ki mellette az ASEAN múlt hétvégi mianmari csúcstalálkozóján.
A zárónyilatkozatban nem is utaltak az incidensre.
Később Mianmar ugyan kiadott egy közleményt, amelyben aggodalmának adott hangot a Dél-kínai-tengeren történt események miatt, de a dokumentumban nem szerepelt Kína neve.
Az a tény, hogy Vietnam nem tudta maga mellé állítani a térség államait, Kína diplomáciai sikerének tekinthető. Na és annak, hogy a térség egyes részeit a két országon kívül a Fülöp-szigetek és Tajvan is magáénak vallja.
Az ASEAN az utóbbi években képtelen volt közös nevezőre jutni a Dél-kínai-tenger vitatott kérdéseivel kapcsolatban. A két évvel ezelőtti kambodzsai csúcstalálkozó épp emiatt fulladt kudarcba.
Múlt vasárnap több százan tüntettek Kína hanoi nagykövetsége előtt. A viszony mélypontra jutását mutatja, hogy a vietnami kormány engedélyezte nemcsak a megmozdulást, azt is, hogy az állami lapok újságíró beszámoljanak az eseményről. Korábban ilyen elképzelhetetlen lett volna. Hét elején folytatódtak a tüntetések, amelyek egyre hevesebbé váltak.
A vietnamiak több száz kisebb gyárra támadtak, tizenötöt közülük felgyújtottak. Megtámadták a helyi biztonsági erőket is. A tüntetők abból indultak ki, hogy kínai gyárakon álltak bosszút, de csak részben volt igazuk. Több épület ugyanis tajvani és dél-koreai tulajdonban van. Az incidensek hatására több vietnami gyárban függesztették fel a munkát.
Vietnamban érezhetően nő a Kína-ellenesség. Az elmúlt napok tüntetéseiben legalább 20 ezren vettek részt. A megmozdulások gócpontja a Binh Duong ipari park volt, amelyet a hanoi kormányzat azért hozott létre, hogy az országba csábítsa a külföldi befektetőket.
Peking mindeközben váltig ragaszkodik ahhoz az állításához, amely szerint semmiféle törvénytelenség sem történt a fúrótorony felállítása során. Az Újkína hírügynökség azt közölte, a szerkezetet "bőven" kínai területen állították fel.
A torony jelenleg több mint 200 kilométerre található a vietnami partoktól, s 25 kilométerre a mindkét ország által sajátjának vallott Paracel-szigetektől.
Hogyan jutott háború küszöbére a két állam, hiszen a vietnami háború idején a Szovjetunió mellett Kína volt a kommunista Észak-Vietnam legfontosabb szövetségese? Peking ez idő tájt fegyvereket juttatott Hanoinak, s katonai kiképzésben részesítette a vietnami csapatokat.
1964-ben Teng Hsziao-ping akkori kínai kormányfő titokban egymillió jüan fejlesztési segélyt ígért Vietnamnak azzal a feltétellel, hogy az ország nem tart igényt a moszkvai segítségre. (Peking és Moszkva ekkor már túl volt a szakításon.)
Szintén a hatvanas évek közepén Hanoi és Peking között megállapodás született arról, elhalasztják területi vitáikat Paracel- és a Spratly-szigetek hovatartozása ügyében.
Az ötvenes években a Paracel-szigetek felét Kína, a másik felét Dél-Vietnam ellenőrizte. 1958-ban aztán Észak-Vietnam lemondott a Paracel-szigetekkel kapcsolatos igényéről Peking javára. A terület nemcsak stratégiai szempontból volt fontos, jelentős olaj- és földgázlelőhelyeket fedeztek fel.
Amint a vietnami háború a végéhez közeledett, Észak-Vietnam már nem vette annyira komolyan korábbi, Kínának tett gesztusát, s bejelentette, lehetővé tenné a külföldi cégek számára az olajkitermelést a vitatott hovatartozású vizeken. Sőt, 1975-ben az egységessé vált Vietnam ismételten bejelentette igényét a Paracel-szigetekre.
Ezt követően rendkívül feszültté vált a két ország viszonya részben Vietnam kambodzsai bevonulása miatt, melynek során véget vetettek a vörös khmerek legalább egymillió áldozatot követelő terrorjának, részben pedig azért, mert Vietnam elnyomta a kínai gyökerekkel rendelkező hoa kisebbséget.
1979. február 17-én aztán a Kínai Néphadsereg átlépte a vietnami határt. A kínaiak rövid ideig Hanoit is fenyegették. A két ország közötti háború ugyan csak egy hónapig tartott, de mindkét fél súlyos veszteségeket könyvelhetett el. Becslések szerint 10 ezer kínai és 30 ezer vietnami katona halt, illetve sebesült meg.
A béke törékenynek tűnt már csak amiatt is, mert Vietnam 60 ezer, Kína 400 ezer katonát vont össze a határszakasz közelében. A nyolcvanas években többször került sor incidensre a határszakaszon, s Kína több alkalommal is Vietnam megtámadásával fenyegetőzött.
Új helyzet állt elő a Szovjetunió felbomlásával, illetőleg azzal, hogy Vietnam kivonult Kambodzsából. A két ország viszonya javulni kezdett, 1991 novemberében megállapodtak a viszony normalizálásáról.
Kölcsönös magas rangú látogatásokkal, valamint egymás Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO) való felvételének támogatásával jelezték, új szakasz kezdődött Vietnam és Kína viszonyában. 2002-ben deklarálták: békés úton akarják megoldani a szigetvitát.
A mézeshetek nem egészen 10 év múltán értek véget. 2011-ben Vietnam jelezte, hadgyakorlatot tart a Dél-kínai-tengeren. Peking előzőleg nemtetszését fejezte ki, hogy Vietnam olyan területen akar olajkitermelést folytatni, amely - meglátása szerint - Kínát illeti meg.
2012. június 21-én aztán a hanoi parlament olyan törvényt fogadott el, amely szerint a Spratly- és a Paracel-szigetek felett is Vietnam gyakorolja az ellenőrzést. Peking törvénytelennek és érvénytelennek nevezte a döntést. Sőt, Kína válaszként meghatározta, mely területek tartoznak hozzá. 2013 májusában Vietnam azzal vádolta Pekinget, eltalálták egy halászhajóját.
Előre kódolható volt, hogy Vietnam és Kína között éleződhet a konfliktus Hszi Csin-ping 2012 novemberében történt pártelnökké, illetve 2013 márciusában elnökké választása után. Hszi ugyanis többször is hangoztatta, fontosnak tartja a kínai nemzeti érdekek védelmét a Dél-kínai-tengeren is. Színre lépése után vált feszültebbé Japán és Kína viszonya is.