A blogot szerkesztő Mink András történész így fogalmazta meg az oldal célját: "Emlékeztetni szeretnénk a ma élőket, és érzékeltetni próbáljuk a tragédia felfoghatatlan szörnyűségét: azt, ahogyan nap mint nap emberekkel telezsúfolt vonatok indulnak a határon túlra. Ahogyan magyar államgépezet az Adolf Eichmann vezette német deportálási különítménnyel szorosan együttműködve, előre meghatározott ütemterv szerint, szinte óramű pontossággal hajtja végre az ország "zsidótlanítását". Ebben az alig több mint nyolc hétben minden nap emberek ezreit és ezreit hajtották ki az otthonukból, terelték őket a gyűjtőtáborok felé, majd onnan a vagonokba."
A blog, amelynek indulása egybeesik az első auschwitzi transzport indulásának 70. évfordulójával, az első napon Zsolt Béla Kilenc koffer című önéletrajzából idéz, amelyben az idő a deportáltak nagyváradi bevagonírozását írja le.
"Akkor a csendőr ezredes tisztjeivel megint kivált a csoportból, s magához hívatta a körzet törzsőrmestereit és főtörzsőrmestereit. Utasításokat adott nekik - a Hitler-bajszos törzsőrmesterek és a parádéskocsis-bajszos főtörzsőrmesterek szalutáltak, és futólépésben eloszlottak a zsidók sorfala előtt. Kiegyenesítették az elernyedten, lazán ődöngő batyusok vonalát, aztán számolni kezdték őket. Mindegyik leszámolt hetvenöt embert - s a hetvenötös "részleg" után három lépésnyire rést nyitott köztük. Amikor ezzel végeztek, megint jelentést tettek a csendőr ezredesnek. Ekkor a csendőr ezredes elkiáltotta magát: - Beszállás! A kisebbik sarzsik megtoldották: - Beszállni, az anyátok k ... istenit, nem halljátok, zsidók?"
1944. május 14-én Nyíregyházáról indult az első halálvonat.
A blogot itt olvashatják.
