Segített később a halotti maszk elkészítésében is, majd asszisztált a boncolásnál. A vergődést megörökítő festmények a halott császár mellett ábrázolják a hűséges kísérőt. Ő maga viszont kihasznált minden lehetőséget, hogy ebből a történelmi pillanatból a lehető legtöbb emléket szerezze meg magának.
Napóleon botját, kesztyűit, hajtincsét, de mindenekelőtt azt az inget, amelyben hőse kilehelte páráját. A trófea csaknem két évszázadon át vándorolt az Archambault család leszármazottai között, amíg néhány hete Fontainebleau-ban árverésre bocsátották.
Jean-Pierre Osenat a kiszemelt becsüs mindent lelkiismeretesen előkészített, több ezer példányban, luxus kivitelben kinyomatta a katalógust, mérhetetlenül nagy volt az érdeklődés.
Közben azonban, mint a L'Express című párizsi hírmagazin beszámolt róla, az Archambault família nagyszámú oldalági leszármazottai harcba szálltak az örökségért, pontosabban értékének a megszerzéséért.
Az idő által igencsak megtépázott halotti ing jogi civakodás tárgya lett. Ügyvédek hada lépett közbe, hogy az árverést elhalasszák, amíg tisztázódik, a család melyik ágát illetné meg a nem is jelentéktelen euró összeg.
Osenat becsüs végül kénytelen volt lefújni a nagy nemzetközi érdeklődéstől kísért árverést, és jogászok véleménye szerint a mohó örökösök esztendőkig is várhatnak rá, hogy a bíróságok kinek is ítélik majd meg a történelmi halottas ing árának az ellenértékét.