A huszonhárom megyei jogú város közül tizennégyben a Fidesz-KDNP meggyőző (9-28 százalékpontos) fölénnyel győzött, további négy helyen ennél kisebb, vélhetően nem behozhatatlan előnnyel végzett az ellenzéki pártok előtt. Négy megyei jogú városban a baloldal és a Fidesz-KDNP eredménye teljesen kiegyenlített, míg egy helyen a Fidesz, a baloldal és a Jobbik közötti hármas megosztottságról beszélhetünk.
A huszonhárom megyei jogú város felében a Fidesz-KDNP 40 százalék feletti listás eredményével szemben a baloldal harminc százalék körül teljesített – ezekben a városokban (például Győr, Sopron vagy Kecskemét) stabil a jobboldali többség. Ezzel szemben az április eredmények alapján nyílt a verseny a megyei jogú városok harmadában: ennek egyik kiemelt terepe Szeged – itt a listás szavazatok alapján a baloldal kis mértékben, de megelőzte a Fideszt (érdemes kitérni arra, hogy míg a listás szavazatok csak 0,8 százalékos, addig az egyéni választókerületben leadott voksok 3,4 százalékos előnyt mutatnak – bizonyítva, hogy a jelöltnek valóban szerepe van).
A baloldal beérte a Fidesz-KDNP-t Tatabányán, Salgótarjánban és Dunaújvárosban is, itt a a kormánypártok előnye egy-másfél százalék körüli volt. A fent említett négy megyei jogú városban elsősorban továbbra is a baloldal és a Fidesz között folyik majd a küzdelem, ezzel szemben Miskolcon a Jobbik a baloldallal és a Fidesszel megegyező támogatottsággal végzett az áprilisi választáson. A radikális párt listás eredménye alapján továbbá Szolnokon és Nagykanizsán számíthatunk még arra, hogy adott esetben hárompólusúvá bővülhet a verseny.