Ideje dolgozni - mondta a kedves vezető, majd hosszan ünnepeltette magát. Előbb a parlamentben azokkal, akik neki köszönhetik a jövőjüket, majd az Országház előtt azokkal, akik csak remélik, lesz jövőjük. Végül elment a Gundelbe, de hogy ott mit mondott, azt már nem tudhatjuk. Így aztán itt állunk a legnagyobb kétségek között, mert a díszvacsora oldott hangulatában talán rendet rakott abban a zűrzavarban, amit délutáni beszédeivel ő maga váltott ki.
Az ülésteremben ugyanis azt ígérte, "minden magyart képvisel majd". Hiába szereztek a kormánypártok kétharmados többséget, Orbán "a háromharmad" miniszterelnöke kíván lenni. Megható. Kijelentésének komolyságát azonban némileg csökkenti, amit a nép előtt, a Kossuth téren mondott. Ott ugyanis megkapta a magáét a "bukott baloldal", mert mindig kész arra, hogy a magyarok ellen szervezkedjen. És akkor felmerül a kérdés, hogy ők vajon nem részei-e a "háromharmadnak", vagy ha igen, akkor miképpen képviseli őket, ha ennyire utálja, vagy tart tőlük.
De ez még nem elég. Szeretnénk végre tudni, mi történt a 2010-es választáson. Vagy nevezzük szerényen második rendszerváltásnak, amikor "legyűrtük a múltunkat, végleg lezártuk a posztkommunizmus éveit", továbbá "legyőztük a kishitűséget és a megalkuvást". A legújabb válasz az, hogy forradalom kezdődött, amit "szívvel és hittel vívtak", bár nem az utcákon, tereken, hanem a lelkekben.
Csakhogy még emlékszünk Orbán Viktor egyik tavaly őszi beszédére, amely szerint a kétharmados győzelmet nem interpretálták forradalomnak, noha megtehették volna. Ez akkor azért lepett meg mindenkit, mert korábban éppen az ellenkezőjéről volt szó, s az alaphangot - ki más, mint - a kedves vezető adta meg a 2010-es választás második fordulójának éjjelén, midőn kifejtette, "ma forradalom történt a szavazófülkékben".
És akkor még nem említettük Európát, amelynek folyamatosan üzenünk Brüsszelbe. Hogy tudják mihez tartani magukat. Eddig csak tiszteletet követeltünk, de Orbán európai jobbkeze, Győri Enikő - nyilván a miniszterelnök szavaitól megittasulva - már tovább ment. Azt mondta, a magyaroknak tudniuk kell, hogy a kezükben a lehetőség Európa sorsának alakítására.
Valóban ideje dolgozni. Így talán sikerül feledni az elszabadult kétharmad keltette sokasodó kételyeket.
