Orbán miniszterelnök múlt csütörtökön résztvett, és magyarnyelvű előadást tartotta az egyik német tartományi televízió, a WDR berlini Európa Fórumán. Nézem aznap a két német közszolgálati TV, az ARD és ZDF esti, és későesti összefoglaló hírműsorait. Négy, egyenként félórás adás. Mindegyik beszámolt a fórum eseményeiről, de egyetlen egyszer sem hangzik el Orbán Viktor neve. Másnap lapozom a nagy, országos német lapokat.
Sem a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ), sem a liberális Süddeutsche Zeitung (SZ) nem tett említést arról, hogy a magyar miniszterelnök is ott volt, beszédet mondott, kétoldalú találkozókat folytatott. Csak a konzervatív Die Welt számolt be röviden, hogy Orbán találkozott Merkellel. Kétségtelen, a konferencia légkörét az ukrán események uralták. Ez volt a nem hivatalos főtéma, és nem Magyarország. De az, hogy a magyar miniszterelnök személyéről nem vesz tudomást, semmibe veszi a német média legbefolyásosabb része - feltűnő.
A Merkellel való találkozás körülményei is szokatlanok voltak. Kettejük tárgyalása előtt tartottak sajtókonferenciát, és nem, mint ahogy szokásos, utána. Ez azzal magyarázható, hogy a kancellárasszonynak volt olyan mondanivalója Orbán számára, amelynek közzétételével nem akarta terhelni a találkozó légkörét. Előzetesen csak annyit mondott a sajtó előtt, hogy gratulál Orbánnak kétharmados választási győzelméhez, és hozzátette, hogy ez nagy felelősséggel jár.
A berlini tárgyalásokat követő általános sajtókonferencián azonban még hozzátette, hogy "nem mindig ért egyet a magyar miniszterelnök tetteivel és hangvételével (…) Ha valaki nem tartja magát minden szavához, akkor nagyon oda kell figyelni". A választások után négy napos késéssel küldött gratuláló levelében már felhívta Orbán figyelmét arra, hogy szerinte a kétharmados többséget "szemmértékkel, visszafogottsággal, és az alkotmányos alapelvekkel szembeni szenzibilitással kell alkalmazni".
A kancellárasszony visszafogott stílusának ismerői tudják, hogy részéről ez a nyilvánosság előtt gyakorolt kritika felső határa. Sokszor elmondták, elmondtuk, hogy ez a kritika, és a német sajtó bírálatai Orbán személyének, a budapesti kormány magatartásának és nem - Fidesz terminológiával élve - "a magyar embereknek" szólnak. De kárvallottja mégis a magyarság. Neki árt, hogy legnagyobb és legfontosabb európai szövetségese kormányfőjének "fenntartásai" vannak Orbán Viktor politikájával szemben. Ez nem új. Merkel már két éve azt üzente Áder János államelnökön keresztül a magyar miniszterelnöknek, hogy fogadja meg a demokratikus országok pártcsaládjához tartozó kormányfők tanácsait a jogállamiság, a demokratikus normák tiszteletbetartása ügyében. Nem titok, hogy a kancellárasszony szerint Orbán rossz úton jár. Korábban kijelentette, hogy "mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy Magyarországot a jó útra tereljük".
Merkel bajorországi pártszövetségese, a CSU radikálisabb. A bajor parlament elnöke nem fogadta a már Münchenben tartózkodó Kövér Lászlót, a magyar országgyűlés elnökét. Több CSU politikus felvetette a Fidesz kizárásának lehetőségét az EU országok konzervatív pártszövetségéből, mert az Orbán kormány megszegi az európai közösség olyan alapelveit, mint a jogállamiság, sajtó- és vallásszabadság. Világos, és Orbán pontosan tudja, hogy erre most, az EU választások előtt nem kerülhet sor. A konzervatív pártszövetségnek szüksége van a Fidesz szavazataira a baloldali egységgel szemben. De két hét múlva újraosztják a lapokat. Nem kizárt, hogy Martin Schulz, a baloldali pártok jelöltje lesz az új EU parlament elnöke. Egy ilyen vereség felerősítheti a konzervatív pártszövetségen belül a radikális hangokat. Újból felmerülhet a mozgalom szégyenfoltjának tekintett Fidesz kizárásának gondolata.
Orbán berlini szerepléséből azonban nem érezhető ez az aggodalom. Szokásának megfelelően minden alapot nélkülöző öntudattal lépett fel. Azt javasolta "a" Nyugatnak, hogy fogadja el az unortodox magyar gazdaságpolitikát. Szerinte ennek eredményeként jövőre teljesen megszűnhet nálunk a munkanélküliség. Alapelve - mondta -, hogy "nem élhetünk más pénzén". Úgy tett, mintha megbízták volna az EU-ba tíz évvel ezelőtt felvett kelet-európai országok képviseletével. Többes szám első személyben jelentette ki, hogy mi azt várjuk a Nyugattól, "ismerje el, hogy amit mi képviselünk, az nem ostobaság, nem unortodoxia, hanem Közép-Európa gondolata".
A német sajtó nem adott fórumot Orbán állításainak. Tudják, hogy a négy évvel ezelőtt beígért egymillió állandó munkahelyből eddig semmi nem valósult meg. Ismerik a számokat, hogy a tíz évvel ezelőtt csatlakozott országok közül Magyarország nyújtotta az egyik legrosszabb teljesítményt. A fejlesztések 97 százalékát EU pénzből fedezi. A rossz ebben az, hogy magatartásával a miniszterelnök nem magát, hanem az országot teszi hiteltelenné, nevetségessé. (Egy TV műsorban elhangzott az a gúnyos javaslat, hogy "a tehetségtelen Merkel megtanulhatná a zseniális Orbántól, hogyan kell 45 százalékos szavazati arányból kétharmados parlamenti többséget varázsolni, hiszen ő még egy nyomorult abszolút többséget sem tudna kihozni belőle".)
Orbán azt a hírünket öregbítette Berlinben, amelyet ő teremtett. Ez a mi tragédiánk.
