A Sikló alsó végállomásánál hosszú emberkígyó várakozik fegyelmezetten. Ez már messziről jelzi, nem honfitársaink szeretnének tömegesen feljutni az ódon falak közé. Nem tévedünk. Amerikai, olasz, orosz, szlovák és még ki tudja hány náció lányai, fiai zsonganak a sorban. Nem csak a jegy ára, a tömeg is arra sarkal minket, hogy a lábunkra szavazzunk. Az út azonban lezárva. Elszántságunk nem lohad, az erősség falán nyíló szűk kapun belépve lépcsőre lelünk, s máris a miniszterelnöki kutatások szerint a magyarokat nemző, vagy tojó - erre már nem emlékszünk pontosan - turul szobra alatt lihegünk. Az ízléses fabódék felől ínycsiklandó illatokat hoz a meg-meg élénkülő szél.
Felajzva keressük a pékeket, péksüteményeket, de előbb találunk lacikonyhát, gyümölcsborházat, teaházat, sajtkészítőket. Azért vannak sütőipari remekművészek is. Felkészülésünk során döbbenten vettük tudomásul, hogy hazánkban a félbarna, a fehér és a rozsos kenyéren kívül másfélezer féle, fajta kenyeret, péksüteményt alkotnak a pékek. Egyikük Kiskunfélegyházáról érkezett. A 13 éve alakult családi vállalkozás képviseletében Gulyás Gergő szívesen elegyedik beszédbe velünk. Majd' 90 saját üzletük van már az országban, s naponta kétszer érkezik az üzleteikbe a friss pékáru. "Igyekszünk a vevők igényeit követni, de ragaszkodunk a házias jelleg megőrzéséhez" - nyugtat meg a kosárlabdás termetű fiatalember. Csak ők, 60-70 féle kenyeret, s 100-120 féle péksüteményt készítenek.
Nem messze a kiskunoktól, a Hódmezővásárhelyről érkezett Kalmár Gergelytől megtudhatjuk, hogy ők ősgabonából őrölt lisztből sütik a kenyeret, miegyebet. Ezt a kalászost az Istenanya teremtette, hívja fel figyelmünket a tulajdonos, a márkanév adója. Kalmár úr elmondja, hogy ebben a gabonában benne van minden szükséges enzim és vitamin. Elárulja, készítenek úgynevezett lapkenyeret is, melynek egy év a szavatossági ideje, mert alacsony a víztartalma. Állítja, ez a különleges sütőipari termék beállítja a megfelelő cukorszintet.
A vidék mellett a főváros is képviselteti magát. Glukénmentes kenyeret, péksüteményt, süteményeket, pogácsát kínálnak nem csak lisztérzékenyeknek- sorolja Tóthné Rabóczki Ágnes. Azt mondja, az ő termékeik a muszáj kategóriába tartoznak, egyre többen kényszerülnek az ilyenek fogyasztására. Kialakult a törzsvásárlói körük, de a fesztiválon is sok az érdeklődő. Nem titklja, a családban is van lisztérzékeny és cukorbeteg, ezért is gondoltak ennek a vállalkozásnak a beindítására. Úgy tudja, Magyarországon vagy százezer ember érintett a lisztérzékenységben.
Ideje elkalandozni a kenyerektől, péksüteményektől, s a hozzávalókkal is is ismeretséget kötni. A tóalmási kolbász nem újdonság, de a Bokor községből érkezett sajtmestereknél lecövekelünk. Kozma Levente készségesen betájolja a települést: a térképen a Cserhát lábánál, Nógrád megyében kell keresni a falut, s a sajtüzemet. No meg a kétezer racka juhot, "akik" a nyersanyagot szolgáltatják. Büszkén közli, viszik a sajtjukat nyugatra, keletre. A kóstolónak kitett gomolya, kemény, félkemény és lágysajt darabkák meggyőznek: valamit nagyon tudnak ott a Cserhát alján.
A sajthoz bor dukál, vagy fordítva. A tahitótfalui borház igazi ínyencséget kínál: száraz, félédes és édes eperborokat. Mosolygós, kacagó hölgy ajánlja az eperbor fröccsöt. Elmondja, a szőlőhöz hasonló az érlelés, igaz, egyelőre csak acéltartályokban, reduktív módon készül a bor, nehogy a vitaminok, a szín elvesszenek - fordítja komolyra a szót Kánai Piroska. Az alkoholtartalom is megfelel a szőlőborokénak, de mivel semmilyen adalékanyagot nem tartalmaz, ha valaki netalán kicsit jobban beeprezne a kelleténél, elmarad a másnapi macskajaj.
Az eperfröccsöt még szétcsapatjuk egy szalonnás kenyérlángossal. Aznapra megettük kenyerünk javát, indulhatunk haza.
