A kaliforniai Scripps Research Institute kutatóintézet tudóscsoportjának komoly genetikai áttörést sikerült elérnie: az E.Coli baktérium olyan új, félig szintetikus verzióját állították elő a laboratóriumban, aminek a genetikai felépítése különbözik az összes élőlényétől, ami valaha a Földön létezett, s a baktérium szaporodáskor továbbörökíti a DNS-e szintetikus részét is. Félig mesterséges, új létforma született tehát. A tudósok - bár elismerik, hogy a biológia rendszerek átprogramozásának lehetősége komoly aggályokat vet fel - mindenkit megnyugtatnak, aggodalomra semmi ok, a kísérlet, és az új létforma tökéletesen biztonságos.
Emlékezhetünk, a kétezeres évek elején, amikor még csak nekiláttak a humán genom feltérképezéséhez, de már sejthető volt, hogy a génmódosítás a gyógyításon kívül mekkora veszélyekkel is jár, sokan azt is megkérdezték: játszhat-e istent az ember? Magára veheti-e azt a felelősséget, hogy döntően befolyásolja a természetes életet. Aztán emlékezhetünk, hogy hányszor merült fel a mesterséges világvége lehetősége, amit a 2008-ban a svájci-francia határon száz méter mélyen kiépített, 27 kilométeres nagy hadronütköztetőben végzett kísérleteknek kellett volna - riogató lehetőségként - kiváltaniuk, miközben az isteni részecske után kutattak.
Reggel egy politikustól megint hallom A kis herceg példáját. A megszelidített róka esetét, akiért - ha már egyszer megszelidítettük - felelősek vagyunk. Az ember biztos, hogy nem felelőssége teljes tudatában, hanem inkább kíváncsiságának ösztökélésére állt neki felfedezni a világot.
De mi van akkor, ha a szelíd róka egyszer nem érzi elégnek ezt a felelősséget - és visszavadul?
